|
Szakasz hossza: 25 km
Időjárás: 20°C, szikrázó tavaszi napsütés, szinte már koranyári hőség
Szakasz jelzettsége: teljes hosszában jól követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, változatos terep, erdős, dombos, pusztai szakaszok váltják egymást, számos kunhalommal
Egyéni tapasztalatok,benyomások: Mindszent vasútáálomásáról indul utunk, mely egyben a kéktúrebélyegzőt is őrzi, a pénztár melleti falra szerelve. A város a XVIII. századtól a Károlyiak, később a Pallaviciniek földbirtoka, ez utóbbiak emléke számos helyen fellelhető a városban(a mai városháza épülete, iskolasor, stb...). Északi irányban hagyuk el Mindszentet, elhaladva a "régitemető" szabályos sorokban elhelyezett végtelen kőkeresztjei mellett, majd a város határában keletnek fordítanak a jelzések, egy végtelenbe nyúló aszfaltút mentén, mely mintegy 10 km-en keresztül halad a 45-ös számú út irányába. A térkép alapján első ránézésre egyhangú, monotonnak tűnő szakasz valójában egy rendkívül változatos, dombokkal, erdőfoltokkal, kunhalmokkal, dombtetőkön álló tanyákkal tarkított szép vidéken halad keresztül, melynek vadgazdagságát lépten-nyomon feltűnő, legelésző őzcsapatok, bokrokból megugró mezei nyulak, felröppenő fácánok, a nádasok mellett vadászgató kócsagok is hűen mutatják. A nagy távhoz képest, a környezeten elámulva gyorsan magunk mögött hagyjuk a szakaszt, megérkezve a nagyon forgalmas 45-ös számú főút kereszteződésébe, melytől kb. 100 m-re északi irányban pillantjuk meg a Ludas-halmot, mely egy kb. 20m magaságban kiemelkedő kunhalom, tetején kőkereszttel, emlékművel. Érdemes mindenképpen felmászni a tetejére, megpihenve rajta kicsit, illetve megcsodálni a 360°-os körpanorámát, melyet a kiemelkedés nyújt a környező vidékre. Ezt követően pár száz métert haladva a főúton, keleti irányba fordulunk egy dűlőút mentén az Ördöngös major erdős, fáspusztás területe felé, ahol az erdő egy gazdaságokból, tanyákból álló kis épületegyüttest rejt magában, egy nagyon hangulatos haranglábbal az egyik portán. A helységben egyébként szállás is található, melyet egy vendégház biztosít az arra járó, megfáradt kéktúrázóknak. Megfelelő időszakban érkezve(későősz, koratavasz), gyakran lehetünk figyelmesek az égbolt magasán keringő, hangosan krúgató darucsapatokra. A majort elhagyva erdős területre érkezünk, a Kéktói-erdő gazdaságokat és gabonatáblákat is keretező rengetegébe, ahol ismét gyakori látványul szolgálnak a távolban békésen legelésző őzcsapatok, kergetőző mezei nyulak. Az erdőségen keresztül jobbra-balra kanyarogó kékjelzésen végighaladva érkezünk el hosszú kilométerek után a Derekegyháza felől Tompahátra vezető, nem túlzottan forgalmas, meglehetősen rossz minőségű aszfaltútra, mely néhány kilométer után bevezet minket ez utóbbi település csendes kis házai, portái, itt-ott legelésző jószágai közé. A kéktúrabélyegzőt a vegyesbolt ablaka mellet a falra szerelve találjuk. Pecsételést követően keleti irányban szeljük keresztül Tompahátat, majd északi irányba fordulva elhagyjuk azt gabonatáblák, kaszálók, legelők között haladó dűlőúton, itt-ott nagyobb csapatokban legelésző őzek pillantásaitól kísérve. Bő háromnegyed órányi járásra érkezünk meg túránk végcéljához, a napjainkban már egyre gyérebben lakott, csendes Ótompahátra. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
