Időjárás: változóan felhős, túlnyomóan napos, tavaszi idő, 18°C

 

Szakasz jelzettsége: kiválóan követhető jelzések

 

Szakasz jellege: változatos, túlnyomóan erdős szakasz, elnyújtott emelkedőkkel, ereszkedőkkel, 557m összemelkedéssel, az utolsó 1/3 kaszálók, rétek, repceföldek mentén vezet, minimális szintkülönbséggel

 

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Gántról indul utunk(pecsételő dobozka a Vértes Vendéglő ablakában), egy ideig a hangulatos kis település szűk utcácskáin, majd kaszálók, rétek mentén, ahol tavasszal százszám virít üdesárga színével a Tavaszi Hérics. Nemsokára betérünk a Vértes rengetegeibe is, ahol csodás völgyek mentén, hatalmas bükkök között emelkedünk mind magasabbra. Több helyen érdemes megállni, a sziklapermeken gyönyörködni a kilátásban(Géza-pihenő). A zsengezöld madárdalos erdőben hosszan kanyarogva érkezünk meg a Vár-völgybe, ahonnan érdemes letérni a kékről és a kék L-en felkapszkodni a rendkívűl meredek, de falépcsőkkel ellátott várhegy oldalán, így egyenesen a csókakői Vár bejáratánál találjuk magunkat. A Vár látogatása ingyenes, nagyon szép panoráma nyílik bástyáiról a Keleti-Bakony szelíden kéklő hullámaira és déli irányban Székesfehérvár távoli épületrengetegeire. Leereszkedve a várból egy parkolóban csatlakozunk újra a kékhez, ahol egy oszlopra rögzítve meg is találjuk a kéktúrabélyegző aludobozkáját. Nyugati irányban ereszkedünk tovább az aprócska település csendes utcácskáin, majd délnyugati irányban hagyjuk el a települést szántók mellett haladva, átkelve a rendkívül forgalmas 81-es úton, majd káprázatosan sárgálló repce földek mentén érkezünk meg Bodajk rendezett, csendes, hangulatos településére, ahol a Fenyő büfében meg is találjuk a kéktúra bélyegző aludobozkáját, lezárva ezzel szakaszunkat, búcsút intve a Vértesnek. A fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Komárom-Esztergom-megye)"-ben.

 

Időjárás: szikrázó, tavaszi napsütés, erős szél, 19°C

 

Szakasz jelzettsége: sok helyen hiányos, követhetetlen jelzések, táblák hiánya, GPS, távcső erősen ajánlott

 

Szakasz jellege: változatos, erdős dombok, kaszálók, rétek váltogatják egymást, hosszan elnyúló emelkedések, ereszkedések, 875m összemelkedés, első harmadban sok látni valóval

 

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Bodajkról indul utunk(a Fenyő Büfében található a kéktúrabélyegző), nyugati irányban hagyjuk el a települést egy egykori sílift pályáján meredeken kaptatva, majd a dombgerincre felérve egy sziklapárkányon merenghetünk a nyugati irányba nyíló panorámában, illetve letekintve a Gaja-szurdok hűvös mélysége sejlik fel. Meredek ereszkedésbe kezdünk(útközben figyelmesen tanulmányozva a növényzetet, a Soktérdű Salamonpecsét különleges virágait is megcsodálhatjuk), a völgybe érve a Gaja-patak vadregényes szurdokában folytatódik utunk. Néhány száz métert haladva a patak bal partján hatalmas sziklalolosszusok, sziklafalak tűnnek elő a fák közül, melyek az egykori hírhedt betyár Sobri Jóska barlangját is rejtik. Nyaktörő mutatvány a barlanghoz való felkapaszkodás, csak megfelelő bakancsban, jó fizikai erőnléttel javasolt a megközelítése. Hosszan kanyarog a kék a Gaja sziklaszorosában, szebbnél szebb arcát mutatva nekünk, zúgók, sziklafalak, kiöblösödések, hidak, pihenőhelyek, még egy erdei tó is elébünk tűnik, majd keleti irányban hagyjuk el a szorost a fehárvárcsurgói Öreg-hegy présházai, üdülői között kanyarogva. A hatalmas kiterjedésű, festői szépségű víztározót(mely a Gaja-patak felduzzasztásával keletkezett) elérve kissé elveszettnek érezhetjük magunkat, hiszen egyetlen épkézláb jelölést nem találunk. Kétes eredetű sárga nyilak, frizbi-tányérra festett "KÉKTÚRA" feliratok próbálnak minket útbaigazítani, majd 1 km-t botorkálva hirtelen újra felleljük a már jól megszokott kék felfestéseket, mintha csak az azt megelőző szakaszról megfeledkeztek volna. Végül, kitartó kutatómunka után, a víztározó betongátja felé tartó, korláttal is védett sziklás ösvényen találunk rá a kéktúrabélyegző aludobozkájára. A gáton is áthaladva, követjük a víztározó partvonalát, majd nyugati irányban el is hagyjuk azt. Erős emelkedésbe kezdünk, egészen a Bogrács-hegy(325m) csúcsáig. Innen megváltozik a táj. Lágyan hullámzó dombok, kisebb erdőfoltok, nagyobb kaszálók, rétek, legelők tűnnek fel. Több helyen szép panorámát mutatva a Keleti-Bakony gerinceire, völgyeire. Hosszú, eseménytelen km-ek után jutunk el Bakonykúti csendes, idilli hangulatú településére. Az a fajta falvacska ez, ahol úgy érezzük megállt az idő. A buszmegálló előtti villanyoszlopra szerelve találjuk a kéktúrabélyegző dobozkáját. Északi irányban haladunk tovább, majd még 10km-t teszünk meg Kisgyónig (a Burok-völgy panorámáján kívűl) gyakorlatilag eseménytelen úton. A fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Komárom-Esztergom megye)"-ben.