Szakasz hossza:  30 km

Időjárás: 8°C, szikráző napsütés, gyönyörű ősz

Szakasz jelzettsége: Gyéren jelzett szakasz, főleg a Körösszakál-Furta közötti szakasz igényel egy jó távcsövet, GPS-t

Szakasz jellege: nagyon szép, végig nyílt terep, főként legelők (Bihari Legelők TK), hangulatos falvacskák

Egyéni benyomások, tapasztalatok: Körösszakálból indul utunk, a Forza Milan Sörözőből(pecsételőhely!!!), innen gyorsan el ia hagyjuk a kicsinyke, de hangulatos települést északi irányban. Egy ideig betonúton haladunk gazdaságok, tanyák mellett, majd nyugati irányban letérve róla, amerre a szem ellát hatalmas legelők terülnek el, melynek egységét, csak itt-ott töri meg egy-egy művelt földterület, kisebb-nagyobb erdőfolt. Ezért aztán az sem jelenthet problémát, ha épp kiadós esőzés alatt, vagy után látogatjuk meg a környéket, mivel tökéletes alternatívának bizonyul a földút mellett, azt követve a legelőkön haladva. Gyönyörű vidékeken folyik tovább utunk, hihetetlen gazdag vadvilággal (elsősorban őzek, fácánok, nyulak), ősszel pedig rendkívül látványos madárvonulással(Nagy Lilik, Nyári lúd, stb.). Aki az Alföldi Kéktúrával párhuzamosan a Hajdú-Bihar megyei kéktúrát is teljesíteni óhajtja, csalódottan kell majd tudomásul vegye, hogy a megyei igazolófüzetben megadott érintési pontok(hidak, zsilipek, stb. falára festett betűjelek) az idő emésztő hatására a felismerhetetlenségig elhalványultak, eltűntek, megrongálódtak, így kénytelenek vagyunk helyben készült fotókkal igazolni, hogy itt jártunk, amit mellékelünk a megyei igazolófüzetben. A szakasz egyik jellegzetessége az Alföldi kéktúrára nem igazán jellemző szintkülönbség, illetve kisebb domborulatok, melyek nagyon változatossá téve a tájat, itt kezdődően egészen a Bodrogközig elkísérnek majd minket. Kisebb "kaptatókat" is le kell már küzdenünk a szakasz teljesítése során. Egy gázfogadó állomás mellett elhaladva, rövid idő múlva kivezet minket a kék a nagyon forgalmas, Komádi-Furta aszfaltútra. Kb. 3 km-t gyalogolunk Furtáig, lehetőleg a közút mellett, a széles füves sávon, minnél messzebb a mellettünk gyakorta eldübörgő kamionoktól, autóktól. Furtára érve egyből feltűnnek a bevezető útszakasz mellett fekvő, régi, jellegzetes külsejű, tornácos házak, melyek különleges, egyedi hangulatot kölcsönöznek a forgalmas kis településnek. A faluközpontban szinte egyenesen beleütközünk a kéktúrapecsétet őrző Hangulat presszó rendezett, szép épületébe, melynek másik oldala élelmiszerboltnak ad otthont. A településen érdemes megtekinteni a 18.  században épült református és katolikus templomokat, valamint a községházán kiállított híres furtai hímzés mintadarabjait. Továbbhaladva nemsokára keresztezzük a forgalmas 47-es utat, melyen átkelve már Zsákán folytatjuk utunkat. A megyei kéktúrát teljesítőknek itt is kell a füzetükbe bélyegezniük, valamelyik üzletben, vagy akár a településen található igényesen felújított Rhédey kastély szépen berendezett múzeumában. A falu közterein sok képzőművészeti alkotás(kopjafák, szobrok) van kiállítva, különleges hangulatot kölcsönözve a helynek. Északi irányban hagyjuk el Zsákát a műúton, Bakonszeg irányában, mely innen még 7 km. Ismét végtelen legelők szép látványa tárul elénk, dimbes-dombos vidékek, legelésző nyájak, a távolban feltűnő Berettyó folyó töltésével a háttérben. Az árvízvédelmi töltést elérve, azon felkapaszkodik a kék jelzés, elvezetve minket az itt-ott patakszerűen zúgó folyócska hosszú hídjához. Átkelve azon érünk be Bakonszeg csendes kis településére. Elsőként egy szépfekvésű temetőt és a mögötte elterülő hangulatos parkot pillantjuk meg, mely az öreg fák mellett az egykor itt élt költő, Nadányi Zoltán emlékoszlopát is rejti. A másik fontos látnivaló, Bessenyei György, a "bihari remete", iró, költő, a magyar felvilágosodás egyik legfontosabb szereplőjének egykori lakhelye(életének utolsó 24 évét töltötte itt), mely ma szépen berendezett múzeum. A nádfedeles ház kertjében áll mellszobra, valamint a kéktúrabélyegző is(a kertkapu nincs zárva), melynek füzetünkbe való beütésével a 30 kilométeres szakaszt be is fejezzük.

Szakasz hossza: 26,5 km

Időjárás: 22°C, szikrázó napsütés, koranyári hőség

Szakasz jelzettsége: gyéren jelzett szakasz, de a gátmenet miatt jól követhető

Szakasz jellege: nagyon szép, változatos terep, erdős, dombos, pusztai szakaszok váltják egymást

Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bakonszegről indul utunk a Bessenyei György múzeumtól, mely pecsételőhely(az udvaron egy oszlopra erősítve). Ottjártamkor épp nem üzemelt a múzeum, átalakítási munkálatok folytak a területén. Itt élte élete utolsó 24 évét a "bihari remete" néven ismert egykori császári testőrtiszt, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége. Mielőtt felbaktatnánk a Berettyó töltésére, annak lábánál pillanthatjuk meg a Bessenyei György obeliszket. Folytatva utunkat a gáton nagyon szép látvány tárul elénk, erdőfoltok, Bihari Legelő Tájvédelmi Körzet, szántók, kunhalmok sorozata váltogatják egymást, április környékén pedig borítva a gátoldal a lila ökörfarkkóró virágrengetegével. Gyakran röppenek föl Nagy-Kócsagok a Berettyó növényzettel sűrűn  benőtt partjáról. Hamarosan föl tűnnek a távolban Berettyóújfalu tornyai, házai, valamint forgalmas hídja a folyó felett, melynek északi végénél érjük el a várost. A 47-es útra kiérve, pontosan annak túlsó oldalán találhatjuk a kéktúrabélyegzőt a TIVIZIG portája melletti vasoszlopra szerelve. A kék innen egyből vissza is terel minket a folyópartra, de mindenféleképpen érdemes kitérőt tenni a forgalmas, nyüzsgő kisváros központja felé. Kihagyhatatlan látnivaló a Bihar-Múzeum állandó és időszaki kiállításai, mely helyi leletekkel, tárgyakkal, korabeli dokumentumokkal gazdagon berendezett termein keresztül betekintést enged a helység és környékének őskori, középkori, múltszázadi történelmébe, kultúrájába,  valamint áttekintést nyújt az itt előforduló állat és növényfajok sokféleségéről, azok életmódjáról. Múzeumbejárásunkat még tárlatvezető is segíti egy tapasztalt szakember személyében. Innen nem messze található Berettyóújfalu református temploma, melynek egyik kuriózuma az az orgona, melyen még Liszt Ferenc is játszott. A diákélettől nyüzsgő belvároson átvágva keleti irányban hagyjuk el(még mindig nem a kéken) a települést a nagyforgalmú, kamionoktól hangos elkerülő utat is keresztezve egy poros földúton lassan felemelkedve egy domb tetejére, melynek monumentális éke a Herpályi Monostorrom, az egykor itt elterülő Herpály település 12. század környékén épült hatalmas egyházi épületének maradványai. Innen szép kilátás nyílik a környező dombocskákra, erdőkre szántókra, de a nyugati égtájt még mindig Berettyóújfalu tornyai uralják. Kellemes szemlélődést és pihenést követően megkezdjük a visszatérést az országos kékre dűlőutakon bandukolva hűvös erdők mellett, délibábos szántóföldek peremén. Ismét a Berettyó gátjára fölkapaszkodva nem várt látvány tárul elénk, az Erdélyi-Szigethegység távolban kéklő vonulatainak fenséges panorámájával. Keleti irányban haladva szinte lépésről lépésre egyre többet mutatva magából. Kezdetben csak a Nagyváradot környező Királyerdő, Meszes- és Réz-hegység, később azonban feltűnik a Bihar-hegység hatalmas északi tömbje, 1800 métert is meghaladó csúcsaival, végül láthatóvá válik a Belényesi-medence nyugati szélén húzódó Béli-hegység északi tömege is. A látványban gyönyörködve szinte észre sem vesszük azt a jópár kilométert, meg eltelt órát, amikor is egy nagyobb folyókanyarulat után feltűnik Gáborján templomtornya. A falu főutcájára rátérve nem mindenapi látnivalóban lehet részünk. A község igazi építőművészeti ritkaságainak számító, úgynevezett "parasztbarokk" stílusban épült homlokzattal készült régi lakóházak. Emellett érdemes megtekinteni a 17. század derekán épült, azóta többször felújított református templomot is. Aki az Alföldi Kéktúra mellett a Hajdú-Bihar megyei kéktúrát is teljesíteni óhajtja, pecsételnie kell a megyei igazolófüzetbe (nem AK pecsételőpont!!) is, ami helyi boltok, intézmények nyitvatartási idejét tekintve (lényegében délelőtt van nyitva minden) nem túl egyszerű dolog. Keleti irányban elhagyva a települést ismét a Berettyó töltésén folytatjuk utunkat, a már jól megszokott hegyvidéki panorámával a háttérben. Néhány kilométer megtétele után érkezünk meg a Csereerdő Tájvédelmi Körzet növény-és állatritkaságoknak is otthont adó nagyrészt sziki és mocsári kocsányos tölgyes ligeterdejébe. Igazi ritkaságként fellelhetőek itt az agárkosbor, sziki kocsord, fecskefarkú lepke, szarvasbogár, csőszcincér, fekete gólya, kék vércse, vörös vércse, hogy csak néhányat említsek. Az erdőt elhagyva már utunk végéhez közeledünk Hencida tepmlomtotnyát megpillantva, ahol a településre beérve a vegyesboltban beüthetjük igazolófüzetünkbe a szakaszunk végét jelentő pecsétet. A túrán készült fotók megtekinthetők a „Fényképalbum(Hajdú-Bihar-megyében)”.

Szakasz hossza: 28,9 km

Időjárás: vátozóan napos-felhős, 23°C, szép őszi idő

Szakasz jelzettsége: gyér jelzések, nulla db tábla, jó távcső, GPS erősen ajánlott

Szakasz jellege: végig nyílt terep, legelőkkel, szántókkal, kisebb erdőfoltokkal, egykori Bocskai birtok emlékei

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Hencidáról indul utunk, ahol a piactér közelében, egy kis élelmiszerüzletben találjuk a kéktúrabélyegzőt. Kb. 1 km-es kitérővel jutunk vissza a kékre, déli irányban, a település szép református temploma mellett elhaladva. Keleti irányban hagyjuk el a falut, egy hídon kelve át a Berettyó felett, majd nemsokkal ezután le is térünk a műútról déli irányban és földúton folytatjuk tovább utunkat. Egy hangulatos tölgyes erdőfoltot követően nyugati, majd ismét déli irányban haladunk. A térképünk egy nagyobb kiterjedésű horgásztóra és pihenőre hívja fel a figyelmünket, de a tó mára már teljesen feltöltődött, a pihenőhely pedig, fából lévén, teljesen elkorhadt. Nem messze innen hangos gépekre, teherautókra figyelünk fel, melynek oka az éppen épülő Debrecent Nagyváraddal összekötő autópálya kivitelezése. Át is kelünk rajta, így értelemszerűen a jövőben nyomvonalváltozás várható az AK ezen szakaszán. A Kis-Körös vonalát elérve keleti irányba fordulunk és Bojt községig végig annak kanyargós medrét követjük, hol beszántott földön, hol térdig érő fűben. Bojtra érve, a kék gyorsan el is hagyja azt keleti irányban, de aki a Haranghy György emléktúrát is teljesíteni óhajtja, annak pecsételnie kell az aprócska településen(bolt, kocsma, stb.). Megéri egyébként tenni egy kanyart a faluban, hiszen a központban áll egy 1680-ban épült templom is. Bojtot elhagyva ismét a Kis-körös vonalát követjük, jelzés persze nem sok akad, figyelni kell nagyon. Kb. 3 km után érjük el Nagykerekit, mely már az egykori Bocskai uradalom része volt. Meg is található itt a Bocskai várkastély, melyet Bocskai István óta jópárszor újjá is építettek klasszicista stílusban. Impozáns látvány, ma múzeum működik benne, mely hétvégén sajnos nincs nyitva. Itt őrzik a kéktúrabélyegzőt is, de így csak hétköznap elérhető. Szerencsére a Nagykereki Diszkontban van egy másik bélyegző is, ez hétvégén is hozzáférhető. Keleti irányban hagyjuk el a települést, mire szemünk előtt páratlan panoráma tárul fel: a román-magyar államhatár közelsége miatt jól látható innen Nagyvárad, illetve az azt környező dombok, hegyek, települések. Néhány km után ismét keresztezzük az épülő autópályát, majd fás pusztán folytatjuk tovább utunkat. Itt kb. 150 méterre meg is közelítjük a határt, majd egy éles kanyarral ÉNY-i irányba fordulunk Kismarja felé. A települést elérve két helyen is bélyegezhetünk. Az egyik egy kocsma(hétvégén is nyitva), a másik pedig a nagyon szép kismarjai templom, ahová fogalmam sincs, hogyan lehet bejutni. A települést északi irányban elhagyva még egy nagyon szép várdombra lehetünk figyelmesek, melyen a Bocskaiak földvára is állott. Állítólag itt töltötte gyermekéveit a későbbi fejedelem, Bocskai István is. Ma már csak egy székelykapu és egy hajdú vitéz szobra díszíti azt. Felkaptatunk a Berettyó töltésére és Pocsajig már azt követjük, legelésző birkanyájak, marhacsordák mellett elhaladva. Egy hídon átkelünk ismét a Berettyón, majd innen nem messze találjuk a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegző dobozkáját egy kerítésre szerelve. 

Szakasz hossza: 34,17 km

Szakasz hossza: 30,65 km

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az álmosdi pecsételőpontról indul utunk, mely az erdőben, a kék és zöld jelzések kereszteződésében található(egy akácfa törzsére szerelve a pecsételődoboz, még pecsételőpárna is található volt benne ottjártamkor!!). Ide legrövidebb úton Álmosdról jutunk el a kék négyzet jelzésen, mintegy 4 km távolságot leküzdve máris a távból. Elsőként az Alföldre egyáltalán nem jellemző változatos felszíni formákon akad meg tekintetünk, melynek köszönhetően jelentős szintkülönbséget is le kell küzdjünk ezen a szakaszon: 588 méter szintemelkedéssel, valamint 604 méter süllyedéssel. A másik szembetűnő változás a korábbi szakaszokhoz képest a homokos talaj, melybe helyenként bokáig süppedünk, jelentősen vesztve így tempónkból(érdemes ezt is belekalkulálni a teljesítéshez szükséges idő számításánál, kb. 1-1,5 km/h-s sebeségcsökkenés tapasztalható!). Emellett nem elhanyagolható körülmény, hogy nyári időszakban rendkívül, szinte már elviselhetetlenül sok errefelé a szúnyog. Megállni lehetetlen az erdőben, egyből meglepnek minket, pihenésre inkább a nyílt szakaszok, rétek, legelők alkalmasak, ahová már nem jönnek utánunk a kellemetlen vérszívók. Különleges hangulatot kölcsönöz a helynek a viszonylag nagy területen előforduló fenyves(elsősorban vörösfenyő), mindenfelé érezni az édeskés, gyantás illatát. A homokos talajjal kombinálva meg aztán egészen olyan érzés kerít hatalmába, mintha mediterrán tengerparton mászkálnánk és a következő kanyarban elénk tárul a kéklő tenger fenséges látványa. Persze ez csak illúzió marad... A szakaszon előrehaladva szinte már monotonnak tűnik, ahogyan egymást váltják az akácerdős, fenyves szakaszok, dombos rétek, legelők, elhagyott, vagy éppen szépen karbantartott tanyák, kisebb mezőgazdasági területek. Egyedüliként a Kepecs-tag töri meg a rendet, mely egyébként pecsételő pont is egyben, egy nagy területen elterülő gazdaság, istállókkal, lakóépületekkel, karámokkal, jószággal. A szakasz végpontjához közeledve a korábban oly sűrűn hullámzó dombok kezdenek ellaposodni, meggyérülni, mind jobban kisímul a táj, mire kiérünk a Debrecent Létavértessel összekötő műúthoz, ahol az egykori Ludas csárda romjai is éktelenkednek.

Szakasz hossza:26,12 km

Szakasz hossza: 28,3 km