Szakasz hossza: 27,25 km

Időjárás: szikrázó napsütés, koratavasz, 10°C

Szakasz jelzettsége:kiválóan jelzett szakasz, végig jól követhető jelzések

Szakasz jellege: nagyon szép, túlnyomóan erdős homokhát, 506 m összintemelkedéssel

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az egykori Petróczi iskolától indul utunk(pecsételőhely!!!), mely napjainkban csárdaként működik. Az MTSZ dobozkája a teraszhelyiség egyik oszlopára van erősitve, igy a pecsételés nincs nyitvatartási időhöz kötve. Rövidke forgalmi szünetet kivárva kelünk át a nagyon forgalmas 55-ös úton, déli irányban. Egy homokos dűlőúton haladunk, tanyák sora mellett elhaladva, majd kb. 1,5 km után betérünk az erdőbe. Nagyon szép, madárdaltól zengő fenyvesen keresztül vezet utunk, ahol viszonylag gyakran pillanthatunk meg vadakat, főként dámvadat, nyulat, miközben hol közelebb, hol távolabb kerülünk az 55-ös úttól, melynek zaja igy időnként bezavar a nyugalmas erdei idillbe. Kb. 6-7 km után egy park jellegű(hangulatos pihenőkkel, információstáblákkal) erdőszakaszba érve pillantjuk meg az erdő szélén a gyönyörű Back-kápolnát. A falán elhelyezett tábla tájékoztat arról, hogy ezt a szép épületet a Back család épittette még 1937-ben, korán elhunyt fiuk emlékére. Visszatérve a sűrűbe, a Felső-Ásotthalmi erdőn keresztül haladunk tovább és utunk kb. 13. km-ben érjük el a hatalmas, az erdőszintből kb. 12-15 méterre kiemelkedő Rúzsafát. A legenda szerint ezen a famatuzsálemen lelt menedéket üldözői elől Rózsa Sándor betyár, aki ezen a vidéken rendszeresen megfordult. A fát szigorúan védik, őrzik, környékét kamerákkal figyelik. Közelében egy hangulatos erdei pihenőhelyet is alakitottak ki, ahol a tűzgyújtás viszont szigorúan TILOS! Innen északi irányba fordulva érjük el ismét az 55-ös utat, majd át is kelünk rajta. Merőben megváltozik a táj jellege. A fenyveseket legelők, puszták, vegyes erdők váltják, ismét sok tanya mellett haladunk el, ahol folyamatos kutyaugatás kiséri utunkat. Utunk kb. 20. km-ében érjük el Ruzsa tiszta, rendezett, hangulatos települését, mely nevét az egykori betyárról kapta, miután annak közelében, a Paplógó tanyán fogták el. A Molnár Büfé kocsmájában találjuk a kéktúrabélyegző fémdobozkáját, a TV alatt felszerelve, ahol nagyon kedves a kiszolgálás, és vendégszeretőek a helyiek. Északi irányban hagyjuk el a települést, szinte azonnal egy nagyon szép, szintén vadban gazdag fenyvesben folytatva tovább utunkat. Célunk előtt néhány km-rel a fenyvest vegyes erdő, majd szántóföldek váltják, végül 27,25 km megtétele után jutunk el a szakaszunk végét jelentő kocsma-ABC-traffik kombinációnak helyet adó épületegyütteshez Ruzsa-Vágón. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Csongrád-megye"-ben. 

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Ruzsa-Vágóról indul utunk, ahol egy élelmiszerbolt-dohánybolt-kocsma kombináció is található, készleteink feltöltését szolgálva. Egy műúton vezet minket a kék. Nemsokára egy szépen felújított tanyasi iskola mellett haladunk el, majd ezt követően letérünk a műútról. A kiskunságra jellemző homokos talajon folytatjuk utunkat számtalan gyümölcsös, legfőképp barackos kertek, földek mellett, ami szinte egész szakaszunkon uralkodó növénykultúra, hirdetve a környék baracktermelő "nagyhatalmi" voltát. Bő két óra elteltével érkezünk meg Zákányszék takaros kis településére, ahol egyből szembetűnik a község tiszta, rendezett, szemnek nagyon kellemes látványa. Feltűnően sok újépítésű ház található itt, tanúskodva a falu biztos jövőképéről. A Texas Pizzériában pecsételünk igazolófüzetünkbe, mellyel szemben áll egy nagyon szép katolikus templom is. Innen már folyamatosan forgalmas aszfaltúton haladunk egészen Bordányig, ahol a Viking Sörözőben találjuk a kéktúra bélyegzőt. A településen nem sok látnivaló akad egy, a zákányszékihez hasonló szépségű templomon kívül. A falut elhagyva ismét rátérünk egy homokos dűlőútra, ismét gyümölcsösök mellett elhaladva. Kb. 1 órás menet után át is érünk következő érintési pontunkra, Zsombó takaros, tiszta, nyüzsgő kis településére, ahol a főutcán található Jóbarát Vendéglőben tudunk pecsételni. A község a környéket uraló zsombékos területekről kapta a nevét, melyeknek egyikén, a zsombói őszsombékoson keresztül is vezet a kéktúra, különleges növénytársulásait bemutatva az errejáróknak. Innen ismét aszfaltúton haladva, néhány kilométer után, egy felüljárón keresztezzük az M5-ös autópálya vonalát is. Kb. 15 perc után érkezünk Szatymaz hangulatos, tiszta, rendezett településére, ahol a vasútállomás várójába lépve beütjük igazolófüzetünkbe a szakasz lezárására szolgáló kéktúra pecsétet.

Szakasz hossza:35,36 km

Szakasz hossza: 25 km

Időjárás: 20°C, szikrázó tavaszi napsütés, szinte már koranyári hőség

Szakasz jelzettsége: teljes hosszában jól követhető jelzések

Szakasz jellege: nagyon szép, változatos terep, erdős, dombos, pusztai szakaszok váltják egymást, számos kunhalommal

Egyéni tapasztalatok,benyomások: Mindszent vasútáálomásáról indul utunk, mely egyben a kéktúrebélyegzőt is őrzi, a pénztár melleti falra szerelve. A város a XVIII. századtól a Károlyiak, később a Pallaviciniek földbirtoka, ez utóbbiak emléke számos helyen fellelhető a városban(a mai városháza épülete, iskolasor, stb...). Északi irányban hagyuk el Mindszentet, elhaladva a "régitemető" szabályos sorokban elhelyezett végtelen kőkeresztjei mellett, majd a város határában keletnek fordítanak a jelzések, egy végtelenbe nyúló aszfaltút mentén, mely mintegy 10 km-en keresztül halad a 45-ös számú út irányába. A térkép alapján első ránézésre egyhangú, monotonnak tűnő szakasz valójában egy rendkívül változatos, dombokkal, erdőfoltokkal, kunhalmokkal, dombtetőkön álló tanyákkal tarkított szép vidéken halad keresztül, melynek vadgazdagságát lépten-nyomon feltűnő, legelésző őzcsapatok, bokrokból megugró mezei nyulak, felröppenő fácánok, a nádasok mellett vadászgató kócsagok is hűen mutatják. A nagy távhoz képest, a környezeten elámulva gyorsan magunk mögött hagyjuk a szakaszt, megérkezve a nagyon forgalmas 45-ös számú főút kereszteződésébe, melytől kb. 100 m-re északi irányban pillantjuk meg a Ludas-halmot, mely egy kb. 20m magaságban kiemelkedő kunhalom, tetején kőkereszttel, emlékművel. Érdemes mindenképpen felmászni a tetejére, megpihenve rajta kicsit, illetve megcsodálni a 360°-os körpanorámát, melyet a kiemelkedés nyújt a környező vidékre. Ezt követően pár száz métert haladva a főúton, keleti irányba fordulunk egy dűlőút mentén az Ördöngös major erdős, fáspusztás területe felé, ahol az erdő egy gazdaságokból, tanyákból álló kis épületegyüttest rejt magában, egy nagyon hangulatos haranglábbal az egyik portán. A helységben egyébként szállás is található, melyet egy vendégház biztosít az arra járó, megfáradt kéktúrázóknak. Megfelelő időszakban érkezve(későősz, koratavasz), gyakran lehetünk figyelmesek az égbolt magasán keringő, hangosan krúgató darucsapatokra. A majort elhagyva erdős területre érkezünk, a Kéktói-erdő gazdaságokat és gabonatáblákat is keretező rengetegébe, ahol ismét gyakori látványul szolgálnak a távolban békésen legelésző őzcsapatok, kergetőző mezei nyulak. Az erdőségen keresztül jobbra-balra kanyarogó kékjelzésen végighaladva érkezünk el hosszú kilométerek után a Derekegyháza felől Tompahátra vezető, nem túlzottan forgalmas, meglehetősen rossz minőségű aszfaltútra, mely néhány kilométer után bevezet minket ez utóbbi település csendes kis házai, portái, itt-ott legelésző jószágai közé. A kéktúrabélyegzőt a vegyesbolt ablaka mellet a falra szerelve találjuk. Pecsételést követően keleti irányban szeljük keresztül Tompahátat, majd északi irányba fordulva elhagyjuk azt gabonatáblák, kaszálók, legelők között haladó dűlőúton, itt-ott nagyobb csapatokban legelésző őzek pillantásaitól kísérve. Bő háromnegyed órányi járásra érkezünk meg túránk végcéljához, a napjainkban már egyre gyérebben lakott, csendes Ótompahátra.

Szakasz hossza: 23 km

Időjárás: 12°C, tiszta, koratavaszi idő, ragyogó napsütéssel

Szakasz jelzettsége: az út nagy részén jól jelzett szakasz, Árpádhalom-Gádoros között gyérülnek a jelzések, GPS, távcső ajánlott

Szakasz jellege: nagyon szép, változatos terep, vízparti, erdős, pusztai szakaszok váltják egymást 

Egyéni tapsztalatok, benyomások: Ótompahátról indul utunk, ahol a kék itt keletnek fordul egy forgalmas főút mentén egy kerékpár úton haladva, Nagymágocs irányába. Kb. 2 km után végre eltávolodunk a zajos főúttól északi irányban egy hangulatos erdő szélén(érdemes egy-két csapáson, ösvényen betérni a sűrűbe), földúton folytatva tovább utunkat. Később egyébként a jelzés is beterel az erdőbe, így nyugati irányból közelíthetjük meg Nagymágocs település méltán nevezetes kastélyát, mely a 18 sz. vége óta a Károlyiak keze alatt virágzott. A kastélykert kapujánál taláható portaépületben őrzik a kéktúra bélyegzőt(ottjártamkor nagyon készségesek és segítőkészek voltak). Pecsételés után, belépve a kapun szépen gondozott parkban közeledünk a kastély monumentális, jó állapotban megmaradt főépülete felé. Napjainkban szociális otthon működik benne, az egykori berendezését pedig több múzeumban őrzik az ország különböző pontjain, ezért meg kell elégednünk a külső szemlélésével. Az épületet megkerülve egy hangulatos tó partjára érünk, mely a kastélypark része, csónakházzal, filagóriával, szobrokkal, szökőkúttal, hatalmas famatuzsálemekkel, horgászati, csónakázási lehetőséggel, akár egy szabadidőkomplexum. A korabeli pompától megrészegülve, nehéz szívvel hagyjuk magunk mögött a nagymágocsi kastély hatalmas területét, betérve a takaros kis település központjába, ahol több boltban is lehetőségünk nyílik készleteink feltöltésére. Keletei irányban hagyjuk el Nagymágocsot, néhány kilométeren át aszfalton haladva, melyről a Szendrei-majornál(Petőfi Sándor egykori apósa után kapta nevét, aki a Károlyiaknak volt jószágkormányzója a 19. sz.-ban Nagymágocson) térünk le ismét keleti irányban, egy földúton tovább haladva. A táj képe innen kissé megváltozik, kissebb dombokkal, emelkedőkkel, ereszkedőkkel tarkítva, majd egy akácerdőn keresztülhaladva. Szinte lépten-nyomon figyelmesek lehetünk kisebb-nagyobb őzcsapatra, mezei nyulakra, itt-ott felröppenő fácánokra a vadban szemmel láthatóan gazdag vidéken. Az erdőfoltot elhagyva érkezünk meg Árpádhalom kicsiny településére, melynek főutcájáról letérve, egy parkon keresztül jutunk a Károlyi-Berchtold kastély (nagymágocsi testvéréhez képest aprócska, de nem kevésbé hangulatos) épületéhez, mely napjainkban könyvtárnak és művelődési háznak ad otthont. A kastély parkjában még egy hatalmas turulszobrot is találunk, valamint egy Árpád vezért ábrázoló mellszobrot. A község vegyesboltja őrzi a kéktúrapecsétet(belül, így a bélyegzés nyitvatartásfüggő!!!). Mielőtt továbbindulnánk, érdemes tenni egy kb. 1 km-es kitérőt keleti irányban, az Orosháza felé vezető műúton, ahol nemsokára egy méretes kiemelkedésre, dombra lehetünk figyelmesek, a tetején egy érdekes alakú építménnyel, melyet Életfának neveznek a helyiek és ahol ünnepeiket is tartják. A legenda szerint, ezen domb tetején vert szállást Árpád vezér, a későbbi Ópusztaszer felé haladva népével. Szép kilátás nyílik a tetejéről a környékre! A településre visszatérve, északi irányba fordít minket a kék, túránk utolsó szakaszán Gádoros felé. A korábbiakhoz képest már viszonylag eseménytelen úton, gabonatáblák közt, dűlőutakon haladva érjük el a Gádorosra bevezető forgalmas műutat, mely elvezet minket túraszakaszunk utolsó bélyegzőpontjára, a Trófea-sörözőbe. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Csongrád-megyében)"