Cigánd-Pácin-Karcsa-Karos-Alsóberecki-Sátoraljaújhely
Szakasz hossza: 47,5 km
Időjárás: borongós, párás novemberi idő, kisebb záporokkal, 16°C
Szakasz jelzettsége: többnyire jól követhető jelzések, a szakasz első fele elhanyagolt
Szakasz jellege: nagyon szép panoráma a környező hegyvonulatokra, több érdekes, szép látnivalóval, az Alföldi Kéktúra végpontja
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Cigándról indul utunk. Lényegében Pácinig egyhangú monoton szakasz, szántók, erdőfoltok mellett haladunk el, többször járhatatlan, gazos, elhanyagolt ösvényeken. Útközbe esik a Cigándi gátőrház, ahol egy villanyoszlopra szerelve találjuk a kéktúrabélyegző aludobozkáját. Igazi dzsungelharc árán jutunk el végre Pácinra, ahol rövidesen megérkezünk a vadregényes, gyönyörű kastélyparkba, melynek mélyén magát a páratlan szépségű pácini várkastélyt is megleljük. Napjainkban múzeum működik benne, melynek jegypénztárában őrzik a kéktúrabélyegzőt. A kastélyparkon keresztül folytatódik utunk, majd egy temetőkerten is átkelünk, ahonnan az országhatár mentén haladunk tovább, szép panoráma kíséretében a Szlovákia területén magasodó hegyvonulatokra, településekre. Néhány km megtétele után hirtelen délnek fordulunk, egyenesen Karcsa település irányába, ahova néhány km után meg is érkezünk. A falu közepén magasodik a nagyon szép állapotban megmaradt Árpádkori templom, melynek kertjében az információs oszlop falára szerelve találjuk a kéktúrabélyegző aludobozkáját. Déli irányban hagyjuk el a települést, kb. 4km-t haladunk ismét szántók, facsoportok mellett földúton, mire kiérünk a forgalmas, Sátoraljaújhely felé vezető aszfaltútra. Karos településen letérünk északi irányban a főútról, a falu központja felé, ahonnan kis kitérővel érkezünk meg egy honfoglaláskori leletanyagot bemutató látogatóközpontba(hétfő kivételével 10-18h-ig van csak nyitva). Északi irányban haladunk tovább, majd nem sokkal a faluhatár előtt, meglepő módon jobbra terelnek a jelzések, holott az igazolófüzet térképe, de még az MTSZ térképei szerint is vissza kellene térnünk a főútra. Ez a jövőbeni nyomvonal változásnak köszönhető, mely vélhetően keleti irányból(a főutat messze elkerülve) fogja megközelíteni az AK végpontját, Sátoraljaújhelyet, az eredeti, főúton haladó déli irány helyet. Miután a hivatalos térkép még csak 2020-ban lesz elérhető, érdemes az igazolófüzetünk térképe alapján az eredeti nyomvonal szerint haladnunk, elkerülve az esetleges eltévedés esélyét. Karost elhagyva nemsokára egy különleges helyszínre érünk, egy honfoglaláskori sírkertbe, ahol vélhetően egyik egykori vezérünk szálláshelyének temetkezési területe volt. Nagyon szépen kialakított parkot találunk itt napjainkban, bemutatótáblákkal, kopjafákkal, emlékművel, háttérben a Zemplén szépen kéklő vonulataival. Visszatérve a főútra tovább haladunk a forgalmas aszfalton Alsóberecki felé, ahol eddig az útmenti presszóban őrizték a bélyegzőt, de a fentebb említett(2020-as) változásoknak köszönhetően az MTSZ leszerelte azt(vélhetően Felsőbereckibe vitték át), így annak hiányában céges bélyegzővel tudjuk igazolni itt tartózkodásunkat. Innen már nem messze van a Bodrog hídja, melyen áthaladva már egyre közelebb kanyargunk a távolban feltűnő, Sátoros-hegyek tövében meghúzódó célpontunk, Sátoraljaújhely felé. Délről érjük el a várost, majd egy ipartelepen átkelve a városközpontban található Hősök-tere felé igyekszünk, ahonnan déli irányba kell fordulnunk, a vasutállomás felé, ahol a szakasz(és az Alföldi Kéktúra) lezárására szolgáló kéktúrabélyegző található. Annak, aki az Országos Kékkört is szeretné teljesíteni, le kell térnie a kék kereszt jelzésen, és azon haladni 3 km-t(gyönyörű hegyvidéki környezetben) a Nagy-nyugodó-nyereg felé, ahol ténylegesen össze is kapcsolódik az OKT és az AK nyomvonala. Itt található egy OKT-s bélyegző is, melyet igazolásképpen beüthetünk az AK-s igazolófüzetbe, majd ugyanazon az ösvényen vissza is térhetünk az alföldi kék nyomvonalára, amely a vasútállomás várójában a falra szerelt kéktúrabélyegző aludobozkájánál(kb. 850 km után) hivatalosan is véget ér. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(BAZ-megye)"-ben. |
Hollóháza - Bodó-rét - Füzér - Bózsva FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 25 km
Időjárás: 26°C, szikrázó napsütés, koranyári meleg
Szakasz jelzettsége: Füzérkomlósig kitűnően jelzett, onnan sokszor követhetetlenül gyéren (GPS ajánlott!)
Szakasz jellege: nagyon szép, főként hegyi szakasz, meredek emelkedőkkel, ereszkedőkkel, Füzértől „átvált” a terep lágy hullámzó dombságba
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Hollóházáról indul utunk, ahol az Országos Kéktúra(OKT) 0 kilométerköve is található, valamint egy OKT-emlékmű is, mely a kéktúrázóknak igazi zarándokhelye. Az innen pár méterre található Vadász Sörözőben (is) található a kéktúra bélyegző. Déli irányban indulunk el a település főútján, majd egy kereszteződésben hirtelen északkeleti irányba fordít a kék, meredeken a hegyre fel. Hosszú kaptató kezdődik innen egészen a Nagy-Milic (894 m) csúcsáig, pihenésképpen a Bodó-réten állhatunk meg egy pecsételés erejéig, valamint a Szlovákia irányában nyíló panorámában gyönyörködni, ahonnan még Kassa is látható. Aki a "Másfélmillió Magyarországon" című filmen nevelkedett, vagy egyszerűen csak régen nem járt erre, megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy a Nagy-Milic csúcsára érve az egykori bükkrengeteg mára erősen megritkult, vagy elpusztult, helyét fiatalos erdő vette át, de még jó pár emberöltő, amíg régi pompájában díszeleghet a Milic-csoport főgerince. A csúcson egy oszlop áll, mely nem turistákhoz méltó szövegek, jelzések hordozója. Bár egy kis pihenőhely is van itt kialakítva, hosszabban elidőzni mégis nem itt, hanem a nem sokkal meszebb magasodó Kis-Milic csúcsán érdemes, ahol egy kitűnő állapotban lévő fakilátó is található, melyről páratlan panoráma nyílik a hegység délebben fekvő vonulataira, a Hegyközre és az Alföldre. Meredek hegyoldalon kezdünk ereszkedni Füzér irányába, melyet először a várhegy tövénél érünk el. Kihagyhatatlan látnivaló a vár, mely Magyarország hét csodáinak egyike, és a panoráma sem utolsó, melyben innen részünk lehet. A falu központjában található a kéktúrapecsét. Innen egy aszfaltút mentén (több pontról szép kilátás nyílik a Füzéri várra) jutunk el a szomszédos Füzérkomlósra, melyen áthaladva a Bózsva patak mentén haladunk Bózsva felé kissé elhanyagolt, sokszor hiányosan jelzett utakon (GPS ajánlott!!). A faluba megérkezve a Faluháznál található kéktúra bélyegző füzetünkbe való beütésével zárjuk szakaszunkat. A túrán készült fotók megtekinzhetők a „Fényképalbum(B-A-Z-megyében)”. |
Bózsva - Nagyhuta - Vágáshuta - Nagy-nyugodó-nyereg - Cirkáló-tanya - Makkoshotyka FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 34 km
Időjárás: 28°C, szikrázó napsütés, fülledt nyári meleg
Szakasz jelzettsége: jól követhető jelek
Szakasz jellege: jórészt erdőben haladó monoton, hosszú szakasz, kevés látnivalóval
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bózsváról indul utunk, a Faluház előtti oszlopra van szerelve a kéktúrabélyegzőt rejtő dobozka. Egy rendkívül monoton, fizikálisan és pszichésen is nagyon megterhelő szakasz áll előttünk. Kezdetben nagyon hangulatos erdőkben, kiszáradt patakmedrekben, magasból lefutó patakok partján vezet utunk. Sorban hagyjuk magunk mögött Kishuta, Nagyhuta(pecsételőhely), Vágáshuta(pecsételőhely) településeit. Érdemes itt alaposan feltankolni készleteinket, mert az elkövetkező bő 20 km-en keresztül egyetlen forrással, bolttal, településsel sem találkozunk. A kezdetben hangulatos erdőrengetegek egyre megszokottabb látványként szolgálnak, mind monotonabbnak érezzük a végtelen menetelést hegyre fel, völgybe le. Nagy nehézségek árán eljutunk a Nagy-nyugodó-nyeregbe, ahol továbbra sem vár semmiféle említésre méltó látványosság néhány információs táblán és a kéktúrapecséten kívül. Az utolsó harmada a szakasznak lassan már igazi szenvedéssé kezd változni, értelmetlen le-föl szakaszok váltogatják egymást. Egyetlen valóban érdekes látványossága a szakasznak az út végefelé az ösvény szélén álldogáló, hatalmas Rákóczi-fa. Elérve a Cirkáló-tanyára gyorsan pecsételünk füzetünkbe, aztán erőltetett menetben elvánszorgunk a még kb. 4 km távolságban lévő Makkoshotykáig, hogy az információs tábla falára erősített kéktúrabélyegzővel végre lezárhassuk ezt a rendkívül monoton és hosszú szakaszt. Jogosan tesszük fel a kérdést: "miért is vezet erre a kéktúra??". Persze erre csak találgatni tudunk... A túra során készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(B-A-Z-megye)"-ben. |
Makkoshotyka - Eszkála erdészház - Istvánkúti vh. - Regéc FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 28 km
Időjárás: 26°C, szikrázó napsütés, kellemes széllel, koranyári idő
Szakasz jelzettsége: végig jól követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, kiterjedt bükkösökkel, sok kilátóponttal, látnivalóval
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Makkoshotykáról indul utunk, egy információs tábla oldalára szerelve találjuk a kéktúrabélyegzőt. Nyugati irányban hagyjuk el a települést, szinte azonnal meredeken kaptatva fel a hegyek közé. Néhány kilométer után érkezünk a Cifra-kút kellemes pihenőjéhez, ahol szusszanva egyet a kellemes környezetben kevésbé meredek erdőgazdasági úton haladunk tovább. Kb. 10 kilométer megtétele után érkezünk szakaszunk második pecsételő pontjához az Eszkála erdészházhoz. Innen már szinte egymást követik a szebbnél szebb látnivalók. Elsőként a Kerek-kő sziklakilátóját látogatjuk meg, melyhez egy kis szakaszon el kell hagyjuk a kék jelzést, ahelyett a kék háromszöget választva. Lélegzetelállító panoráma fogad minket a szikla peremére kikapaszkodva, alattunk a Kemence-patak völgye, távolabb pedig a Milic-csoport vonulatai. Nem sokat kell innen továbbhaladjunk a kéken, a Mlaka-réten letérünk a sárga háromszög jelzésen a következő látványosság megtekintéséhez, a Sólyom-bérc(564 m) szikláiról nyíló panorámához. Kemény kaptatóval érjük el a sziklaperemet, de megéri a fáradságot. A Kerek-kőhöz hasonlóan innen is pazar kilátásban lehet részünk, de ezúttal a hegység déli vonulataira, illetve nyugati irányban a regéci vár romjaira. Visszatérve a kékre ismét néhány kilométert kell csak megtennünk a következő látványossághoz az István-kúthoz, illetve az azt körülvevő Nyírjes Természetvédelmi Területhez. Különleges hangulata van a helynek a rengeteg kidőlt, elkorhadt idős nyírfa láttán, ezenkívül egy mesébeillő vadászházat is megfigyelhetünk itt, melyet szemmel láthatóan elhagytak egykori gazdái. Nem messze innen található az István-kúti kulcsosház, ahol a kéktúrabélyegzőt is találjuk. Folytatva utunkat, néhány újabb kilométer megtétele után (letérve ismét a kékről a kék háromszögre) érkezünk meg túraszakaszunk legszebb látványosságához a Nagy-Péter-mennykő sziklakilátójához(709 m). A lélegzetelállító 180°-os panorámát szemlélve, hamarosan megértjük, miért is kaphatta ez a kilátópont ezt az elnevezést. És tényleg, mintha a mennyben járnánk… Utunk utolsó szakaszán még mindig nem ér véget a látványsorozat. Hamarosan megpillanthatjuk a Pengő-követ, mely onnan kapta nevét, hogy a különleges kőzetet egy másikkal összeütve jellegzetes pengő hangot hallat. Rockenbauer Páléknak még szépen szól is a filmjükben, manapság azonban már nem „működik” a jelenség, a sziklát körbetelepülő fáknak köszönhetően, melyek elfojtják az akusztikát. A Dorgó-nyergen (711 m) átkelve erős ereszkedésbe kezdünk Regéc felé, de még útba ejtjük a monumentális méretű Kemence-követ, mielőtt leérve a faluba, a Veronika Panzió kapujára szerelt faragott faládikóban találva a bélyegzőt, beütjük azt füzetünkbe, élménygazdag szakaszunk lezárásaképp. A túrán készült fotók megtekinthetők a „Fényképalbum(B-A-Z-megye)”-ben. |
Regéc - Boldogkőváralja FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 17 km
Időjárás: 26°C, szikrázó napsütés, kellemes szél, koranyári meleg
Szakasz jelzettsége: végig jól követhető jelzések
Szakasz jellege: szinte végig hegyi, erdei szakasz, Arkától kezdve aszfaltúton haladva
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Regécről, a Veronika Panzió kapujától indul utunk, amelyre egy csinos kis faládikó van rögzítve, a kéktúrapecsét lelőhelye. Gyorsan átszeljük a hangulatos, csendes kis hegyi falvacskát, amikor is meredeken kaptatni kezd az ösvény erdőkön, mezőkön keresztül. Innen már többször is rálátunk a várra, magasan a várhegy tetején. A várhegy lábáig felkapaszkodva aztán választhatunk egy jelöletlen, hosszabb, de kevésbé meredek szerpentinút, és egy közvetlen, meredek, de rövidebb szűk ösvény közül, mely kék "L" betűvel van jelezve. Felkapaszkodva a várhoz belépődíj ellenében körül is nézhetünk az épületen belül szépen berendezett múzeumban, valamint körbejárhatjuk a romos falakat és gyönyörködhetünk az onnan nyíló körpanorámában. Nyugati irányban szépen belátható már a Cserehát, észak-kelet-déli irányban pedig a Zemplén erdős rengetei. A várban még egy szépen berendezett, panorámás terasszal bővített büfében/étteremben is elidőzhetünk kedvünk szerint. Innen rövid idő alatt leereszkedhetünk a kék folytatásával Mogyoróska csendes, nyugodt utcácskáira, ahol akkora a csend, mintha az idő is megállt volna. Pihenésre, város zajától való elvonulásra a legtökéletesebb hely. Gyorsan el is hagyjuk az aprócska települést, hogy tovább ereszkedjünk az Arka-patak páratlanul szép, zúgókkal, sziklákkal, aprócska vízesésekkel tarkított mesés völgyébe. Útközben még a Hármashegyi-legelőt is útbaejtjük, ahonnan lélegzetelállítóan szép panoráma nyílik a Regéci várra és a környező vonulatokra. Tovább folytatódik az ereszkedés a patakvölgyben, mígnem elérjük Arka település takaros utcácskáit, házait. Szinte már valószerűtlenül nagy itt a csend, a nyugalom, a béke, a szépség. És mégis, létezik még ilyen... A települést elhagyva már végig aszfalton ereszkedünk Boldogkőváralja településig, ahonnan egy komoly kaptatóval érjük el az eszményi fekvésű vár kapuját a kék "L" jelzésű ösvényen. A kéktúrapecsét a várkapu vasrácsának belső oldalán található. Füzetünkbe való beütésével zárjuk rövid, de gyönyörű látnivalókban gazdag szakaszunkat. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(B-A-Z-megye)"-ben. |
Boldogkőváralja-Alsócéce-Gibárt-Encs-Fancsal-Baktakék FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 23 km
Időjárás: túlnyomóan napos, őszi idő. 15°C
Szakasz jelzettsége: gyengén jelzett szakasz, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: végig nyílt terep, szelíd dombok, itt-ott sík vidék, nagyon kevés látnivalóval, monoton szakasz
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Boldogkőváralaja várától indul utunk, ahol a várkapu belsejére szerelt dobozkában találjuk a pecsétet. Innen hosszú, egyhangú aszfaltút vezet minket az erősen leromlott állapotú vasútállomásra, ahonnan csak GPS segítségével találunk rá a földeken keresztülvezető kékre. Innen visszatekintve nagyon szép látvány nyílik a Zempléni-hegységre és az egyre távolabb feltűnő várra. Hamarosan megérkezünk Gibártra, miután átkeltünk a Hernád hídján. A kéktúra bélyegző a vízerőmű kerítésén található. A továbbiakban rendkívül egyhangúvá válik utunk, végig aszfaltúton haladva érjük el Encs városát. Keresztülhaladva a településen, Abaújdevecsert is érintve hagyuk el a viszonylag sík vidéket. Innen kezdődik a Cserehát számtalan dombvonulata, melyből az első domb tetején pazar kilátás nyílik ismét a Zemplénre, illetve láthatóvá válnak már a regéci vár romjai is. A dombon átkelve ereszkedünk le Fancsal községbe, ahol egy a falu sörözője rejti a kék pecsétet. Itt ismét felkapaszkodunk egy dombra, miközben egy hangulatos pincesoron haladunk keresztül. A domb túlsó oldalán már megkezdjük az ereszkedést Baktakék felé, ahol ismét egy söröző őrzi a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. A készült fotók megtekinthető a "Fényképalbum BAZ-megye"-ben. |
Baktakék-Abaújszolnok-Nyésta-Felsővadász-Irota-Rakacaszend FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 28 km
Időjárás: ragyogó napsütés, 18°C
Szakasz jelzettsége: nagyon gyengén jelzett szakasz, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: kezdetben nyílt terep, másik felétől erdős-dombos szakaszok, kevés látnivalóval
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Baktakékről indul utunk(pecsételőhely!!!), ahonnan azonnal erős kaptatásba kezdünk, megmászva a Cserehát számtalan dombjai közűl egy újabbat. Időközben ráterel a kék minket egy aszfaltútra, de érdemes a régi nyomvonalat tartani, ami egy földúton halad, miután ez egyenesen elvezet minket a Katalin-kilátóhoz. A panorámában kigyönyőrködve magunkat, pár száz méterrel később visszatérünk kékre, egy erdőn átkelve, miután megkezdjük az ereszkedést Abaújszolnok völgyébe. Itt egy faluszéli ház kerítésén találjuk a pecsétet rejtő dobozkát. Gyorsan továbbhaladva, Nyéstán, valamint több domborulaton is keresztül haladunk, szép panorámákban gyönyörködve, mire elérjük Felsővadász egykoron szebb napokat is látott települését. Egy élelmiszerboltban találjuk a bélyegzőt. A falut elhagyva érünk ahhoz a kereszteződéshez, melyet GPS nélkül lehetetlenség megcsinálni, hiszen az addigi földútról balra letérést semmiféle jelzés, tábla nem mutatja számunkra. A legközelebbi felfestés pedig már csak a domb tetejét borító erdő mélyén álló fák törzsein található. Hosszabb erdős szakaszt követően ereszkedünk le Irota meseszép településére, mely egy rendezett üdülőtelepülés látványát kelti. Szépen felújított, sokszáz éves házak sorakoznak szűk utcáin. Innen ismét emelkedni kezdünk a következő magasabb domborulatra, ahonnan már a szakaszunk végéig, Rakacaszendig erdőben halad tovább utunk, ahol a kis település északi végében található vegyesbolt-kocsma kombó ajtaján találjuk a kéktúrabélyegzőt. A készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum BAZ-megye"-ben. |
Rakacaszend-Tornabarakony-Bódvarákó-Bódvaszilas FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 22 km
Időjárás: ragyogó napsütés, 20°C, szép őszi idő
Szakasz jelzettsége: gyengén jelzett szakasz, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: nagyon szép, erdős-hegyes szakasz, több látnivalóval
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Rakacaszendről(pecsételőhely:vegyesbolt-kocsma kombó) indul utunk, a falu északi részén, szinte azonnal kaptatóval egy dombtető felé, melynek hangulata egy karsztfennsíkhoz hasonlatos. Lélegzetelállító panoráma nyílik innen a távoli Zemplén, a szlovákiai karszthegyek, a Szalonnai-hegység és a Cserehát dombjai felé. Hamarosan egy erdőbe érünk, melynek túlsó szélén megkezdjük az ereszkedést Tornabarakony festői szépségű, rendezett települése felé. Szinte kivétel nélkül többszáz éves, igényesen felújított házak sorakoznak utcáin, melyeknek java része vendégház. Az egyik ilyen ház kerítésére szerelve találjuk a pecsételő dobozkát. A falut északi irányban elhagyva megkezdjük a kapaszkodást a Szalonnai-hegység oldalában, mely kis kiterjedése ellenére rengeteg csodát és szépséget rejt magában. A hegy legmagasabb pontjához közel található egy középkorban épített pálos kolostorrom, mely az előtte elterülő tisztással, erdőkkel idilli hangulatot áraszt. Pihenésre, sátorozásra kiváló hely. Innen rendkívül meredek ereszkedésbe kezdünk(kb. 300m), mely egész Bódvarákó határáig kitart. A faluban ismét egy ház kerítésére szerelve találjuk a kéktúra pecsételő dobozkát. Nehéz észrevenni, nincs előrejelezve! Innen kb. 1 km-re található az Esztramos-hegy(egykori kőfejtő) ékessége, a Rákóczi-barlang, mely Magyarország formakincsekben leggazdagabb barlangja. Sajnos 2018 július vége óta bezárták, bizonytalan ideig. Az egykori kisvasút nyomvonalát követi tovább a kék, de ily mértékben elgazosodott a vasúti töltés, hogy érdemesebb a vele párhuzamosan futó szekérutat használni, mely szinte egyenesen a Bódvaszilasi vasútállomáshoz vezet minket, ahol a kerítésre szerelve található a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúra bélyegzőt rejtő dobozka. A készült fotók megtalálható a "Fényképalbum BAZ-megye"-ben. |
Bódvaszilas-Szabó Pallag erdészház-Szádvár-Szalamandra ház FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 12 km
Időjárás: ragyogó napsütés, 20°C, szép őszi idő
Szakasz jelzettsége: nagyon jól követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, sok látnivalóval, panorámákkal
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Bódvaszilasról indul utunk, a vasútállomáson találjuk a kéktúra pecsétet. Nem messze innen, egy kisutcán keresztül el is hagyjuk a kis Bódva menti települést ÉNy-i irányban. Innen egyből meredek kapaszkodóval térünk be a nagyon szép, karr-jelenséggel tarkított erdőbe. Nemsokára elérjük a Meteor-barlang hangulatos víznyelőjét és lezárt bejáratát, miután nem látogatható. Tovább kapaszkodva felfelé félúton egy nagyon szép nyíladékhoz érünk, ahonnan pazar panoráma nyílik a Bódva-völgyére, illetve a Szalonnai-hegység távoli vonulataira. Tovább kapaszkodva a hegyoldalban elérjük a Szabó-Pallag erdészház nagyon hangulatos kicsiny tisztását esőbeállóval, padokkal, asztalokkal. Maga az erdészház elég romos állapotban van, és sajnos kuka sincs a környéken. A kéktúrabélyegző az esőbeálló egyik gerendájára van szerelve. Innen gyakorlatilag a hegygerincen haladunk tovább hosszú, viszonylag eseménytelen km-eken keresztül, majd a Bába-völgytől egyre változatosabbá válik a környék. Egy víznyelő-barlang és a Borz-forrás mellett elhaladva érdemes letérni a kékről, amennyiben szándékunkban áll meglátogatni az egykor hatalmas Szádvár romjait és a csúcsáról megcsodálható panorámát, érdemes!! A piros L betűt követjük tovább meredek kaptatón emelkedve, míg egyszer csak szemünk elé tűnik az alsóvár hatalmas fala. Innen egy 45°-os szögben emelkedő kaptatón keresztül tudunk felmászni vár és a várhegy tetejére a legrövidebb úton. A piros L egyébként egy hosszabb úton, szerpentinen vezet fel ugyanoda. A hegytetőre felérve érdemes annak nyugati pereméhez kikapaszkodni, ahonnan a legátfogóbb, lélegzetelállító panoráma nyílik a Bódva völgyére és a szemközti Szalonnai-hegységre. Tiszta időben még a Bükk-hegység vonulatai is látszódnak. A várhegy alatti Szalamandra ház és Szögliget település alkalmas kiszállási pont szakaszunk befejezéséhez. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum BAZ-megyében". |
Szádvár - Derenk - Jósvafő - Aggtelek FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 24,5 km
Időjárás: változóan felhős-napos, kellemes tavaszi idő, 19°C
Szakasz jelzettsége: kíválóan követhető jelzések, de a táblák több helyen fordítva vannak felszerelve, ezáltal nem a helyes irányba mutatnak
Szakasz jellege: nagyon szép hegyvidéki szakasz, sok szép látnivalóval, a zárt erdőségeket itt-ott szakítják meg festői szépségű tisztások, legelők, rétek, 1199m összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Szádvár romjaitól indul utunk, ahová legkönnyebben Szögligetről juthatunk fel, kb. 2 km-t megtéve odáig. A várból nyíló panorámában kigyönyörködve magunkat zárt erdőségben haladunk tovább egészen Derenkig, mely egy kiterjedt tisztáson nyújtott lakhelyet főként lengyel nemzetiségű lakosainak mielőtt végleg kitelepítették őket(vadászterületté nyilvánítva a környéket) és teljesen elnéptelenedett, lepusztult. Ma már csak táblák figyelmeztetnek minket az egykori házak helyeire, illetve az egyetlen megmaradt épület, az egykori iskola, melyet múzeumnak rendeztek be. Háta mögött egy hangulatos kápolnát találhatunk manapság, lengyel zászlókkal díszítve, mely az ide visszazarándokoló leszármazottak emlékezetéről tanúskodik. (itt pecsételnünk is kell, melynek dobozkája az információs tábla oszlopára van rögzítve) Különleges hangulata van a helynek. Tovább indulva ismét zárt erdőségeken haladunk keresztül elérve Szelcepuszta festői szépségű hatalmas tisztását, ahol több hangulatos erdei házacska, istálló(lipicai lovakkal) és igényes külsejű turistaszállás is található. Mindenképp megéri néhány percet szemlélődni, lepihenni ezen a gyönyörű helyen, páratlan szépségű vidéke ez hazánknak. Némi erdei sétát követően ismét egy nagy kiterjedésű, hasonló szépségű tisztásra érkezünk, ahol számtalan felszíni karsztjelenségre, szép panorámákra és hucul lovakra lehetünk figyelmesek. Felejthetetlenül gyönyörű vidék. Mindenütt a csend, a nyugalom és a béke uralkodik a vidéken. Meredek ereszkedővel érkezünk a Tohonya-patak szurdokszerű erdős völgyébe, hangulatos sziklafalak között kanyarogva, mire elérkezünk Jósvafő meseszép településére, ahol számos népi lakóház, régi templom mellett elhaladva, kanyargós utcácskákon juthatunk el(a kékről ideiglenesen letérve, megéri!!) a Baradla-bg. jósvafői bejáratához(a pénztár melletti falra erősítve található a kéktúra pecsét dobozkája), útbaejtve a jósvafői tengerszem türkizkék víztükrét is. A barlangba (hasonlóan bármely másik bejáratához) csak vezetett túrákkal léphetünk, évszaktól függően különböző időpontokban, érdemes előzetesen érdeklődni. Meredek kaptatón térünk vissza a település feletti hegyoldalban folytatódó kékre, újabb zárt erdőségeken keresztülhaladva, majd néhány km után, kilépve az erdőből Aggtelek aprócska, takaros települését pillanthatjuk meg mélyen alattunk. Innen még mindig tovább emelkedik utunk a sziklás, nyílt terepen, egészen a Baradla-bg. aggteleki bejárata fölötti hatalmas sziklafal tetején épült kilátópontig, ahonnan pazar kilátás nyílik a Putnoki-dombság, Upponyi-hg. és a Bükk-hg. távoli vonulataira. Meredek lépcsőn ereszkedünk le a barlang bejáratához, melytől nem messze (a pénztár melletti vendéglő és szálló falára szerelve) találhatjuk a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. |
Aggtelek - Zádorfalva - Gömörszőlős - Kelemér - Putnok FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 31,1 km
Időjárás: szikrázó napsütés, 22°C, koranyár
Szakasz jelzettsége: hiányosan jelzett szakasz, GPS, távcső erősen ajánlott
Szakasz jellege: kissé monoton, hosszú szakasz, kevés látnivalóval, 878m összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az Aggteleki-bg. bejáratától indul utunk, ahonnan egyenes út vezet a szlovák-magyar határátkelőhöz. Még az átkelő előtt derékszögben nyugatnak fordul az út a határvonal mentén haladva. Magyar területen zárt erdőségben vezet utunk, ezért érdemes a dombtetőre felérve átlátogatni a szlovák területre, ahonnan szép panoráma nyílik a távolabbi magasabb hegyvonulatokra, völgyekre, városokra. Néhány km után eltér a kék a határvonaltól és hosszú km-eken keresztül ismét zárt erdőségben haladunk, míg Zádorfalva fölött szép fekvésű legelőkkel, mezőkkel borított dombok közé érünk, majd le is ereszkedünk a valaha szebb napokat látott faluba vezető aszfaltútra. A település nagy része lepusztult, romos épületekből áll, meglehetősen nyomasztó hangulatot árasztva. A kocsmában a bejárati ajtótól jobbra, a falra rögzítve találjuk a pecsételő dobozkát. Innen nyugati irányba fordulva hamar elhagyjuk a falut, egy völgybe ereszkedve, mely mindinkább összeszükűl. Ráadásul jobbról-balról kökénybokrok szegélyezik az ösvényt, mely igen csak megnehezítik a haladást. A vendégmarasztaló kökényest magunk mögött hagyva utunk emelkedni kezd, egészen a Karu-fészke-tetőig, ahonnan szép kilátás nyílik a Putnoki-dombságra, Gömörszőlősre, illetve távolabbra a Mátra és a Karancs kéklő vonulataira. Érdemes itt elidőzni egy kicsit. Mérhetetlen nyugalom és csend uralja a vidéket. Innen ereszkedünk a tüneményes Gömörszőlős aprócska településére. Úgy érezzük, megállt itt néhány 100 éve az idő, teljesen jogosan, hiszen lépten nyomon a régi paraszti életet idéző tájházakba, épületekbe, templomba botlunk. Igazi felüdülés a léleknek a hosszú, monoton szakaszt teljesítve(a pecsét a tájház előtti infótábla oszlopára szerelve!!!). Innen aszfaltúton haladunk tovább a pár km-re fekvő Kelemér településére, ahol ismét pecsételnünk kell a Tompa Mihály múzeum kerítésére erősített kéktúrabélyegzővel. A múzeum a költő egykori lakóháza, bármikor megtekinthető. Keleti irányban hagyjuk el a települést, egy ideig aszfaltúton kanyarogva, majd betérve egy kiterjedt zárt erdőségbe. Nemsokára elhaladunk a Nagy-, és Kis-mohos tavak mellett, melyeknek felületét tőzegmohaláp borítja be szőnyegszerűen, sajátos növénytársulásoknak adva otthont. Sajnos a természeti látványosság részletesebben nem látogatható, szigorúan védett terület. Nem messze innen, felkapaszkodva az erdős dombgerincre érdemes kitérőt tenni északi irányba egy tisztásra, ahonnan lenyűgöző rálátás nyílik a Magas-Tátra csipkézett vonulataira. Déli irányba fordulva ereszkedésbe kezdünk, egészen a putnoki halastavak mellett is elhaladó aszfaltútig. Festői környezetben fekszik a tó, sok horgász, turista, pihenni vágyó család látogatja, érdemes elidőzni néhány percet a partján. Továbbhaladva, néhány km után érkezünk meg Putnok városába, és annak szépen kiépített főterére. Innen még kb. 1,5km a vasútállomás várójának falára erősített kéktúradobozkáig, mely egyben a több, mint 30 km-es szakaszunk lezárására is szolgál. |
Putnok - Uppony - Dédestapolcsány FOTÓK ITT!!!
Szakasz hossza: 19 km
Időjárás: szikrázó napsütés, 22°C, koranyári idő
Szakasz jelzettsége: jól követhető jelzések, táblák több helyen rosszul vannak szerelve(pl.: Uppony felé közeledve egyre nagyobb távokat és időt jeleznek)
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, sok szép látnivalóval, 765m összintemelkedéssel
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Putnokról indul utunk, a vasútállomásról, mely egyben pecsételőhely is(a forgalmi iroda falára erősítve). Gyorsan el is hagyjuk a települést déli irányban, átkelve a festői völgyben vadregényesen kanyargó Sajó folyón, egy ideig a forgalmas aszfalton talpalva, míg el nem érjük a kiterjedt erdőség Vár-völgyi leágazását. Innen sűrű erdővel borított hegyoldalak közt emelkedünk kővel felszórt úton 400 m fölé, míg a hegygerincet elérve keleti irányba fordulunk. Néhány km után elérkezünk a szakasz egyik legszebb látványosságához, a Három-kő-bérc sziklapárkányához, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul elénk, közelebb az Upponyi-hg., távolabb a fennséges Bükk-hg. vonulataira. Tiszta időben még a Mátra messze kéklő vonalait is megpillanthatjuk. Érdemes itt megpihenni, hiszen nem győzünk gyönyörködni a látványban. Meredeken ereszkedve haladunk tovább, ismét hangulatos, zárt erdőségeken keresztül, míg el nem érjük Uppony aprócska települését. Déli irányba fordulva egészen a Csernely-patakig haladunk, át is kelve azon, majd nyugati irányba fordulva érjük el a kis kocsmát, melynek kerítésére van szerelve a kéktúrabélyegző aludobozkája. Innen ellenkező irányban haladunk tovább, az iménti patak vonalát követve, mely nem mindennapi látványosságot faragott a hegység tömbjébe. Ez az Upponyi-szoros, égbe meredő sziklafalaival, kopár mészkőszirtjeivel. Felejthetetlen pontja ismét szakaszunknak. A szorost elhagyva már soron következik egy újabb fenséges természeti látványosság: a Lázbérci-víztározó, mely festői környezetben fekszik, erdős hegyoldalaktól közrefogva, számtalan horgászhelynek kialakított pihenőhelyével. Szabadnapokon érkezve számtalan pihennivágyó turistával, horgásszal találkozhatunk, több helyen bográcsos illata kelti fel meleg étel iránti olthatatlan vágyunkat. Mintegy 2-3km-t haladunk a gyönyörű állóvíz partvonalán mire megérkezünk szakaszunk végállomását jelentő Dédestapolcsány hangulatos, rendezett településére. |
|