|
Szakasz hossza: 26,5 km
Időjárás: 22°C, szikrázó napsütés, koranyári hőség
Szakasz jelzettsége: gyéren jelzett szakasz, de a gátmenet miatt jól követhető
Szakasz jellege: nagyon szép, változatos terep, erdős, dombos, pusztai szakaszok váltják egymást
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bakonszegről indul utunk a Bessenyei György múzeumtól, mely pecsételőhely(az udvaron egy oszlopra erősítve). Ottjártamkor épp nem üzemelt a múzeum, átalakítási munkálatok folytak a területén. Itt élte élete utolsó 24 évét a "bihari remete" néven ismert egykori császári testőrtiszt, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége. Mielőtt felbaktatnánk a Berettyó töltésére, annak lábánál pillanthatjuk meg a Bessenyei György obeliszket. Folytatva utunkat a gáton nagyon szép látvány tárul elénk, erdőfoltok, Bihari Legelő Tájvédelmi Körzet, szántók, kunhalmok sorozata váltogatják egymást, április környékén pedig borítva a gátoldal a lila ökörfarkkóró virágrengetegével. Gyakran röppenek föl Nagy-Kócsagok a Berettyó növényzettel sűrűn benőtt partjáról. Hamarosan föl tűnnek a távolban Berettyóújfalu tornyai, házai, valamint forgalmas hídja a folyó felett, melynek északi végénél érjük el a várost. A 47-es útra kiérve, pontosan annak túlsó oldalán találhatjuk a kéktúrabélyegzőt a TIVIZIG portája melletti vasoszlopra szerelve. A kék innen egyből vissza is terel minket a folyópartra, de mindenféleképpen érdemes kitérőt tenni a forgalmas, nyüzsgő kisváros központja felé. Kihagyhatatlan látnivaló a Bihar-Múzeum állandó és időszaki kiállításai, mely helyi leletekkel, tárgyakkal, korabeli dokumentumokkal gazdagon berendezett termein keresztül betekintést enged a helység és környékének őskori, középkori, múltszázadi történelmébe, kultúrájába, valamint áttekintést nyújt az itt előforduló állat és növényfajok sokféleségéről, azok életmódjáról. Múzeumbejárásunkat még tárlatvezető is segíti egy tapasztalt szakember személyében. Innen nem messze található Berettyóújfalu református temploma, melynek egyik kuriózuma az az orgona, melyen még Liszt Ferenc is játszott. A diákélettől nyüzsgő belvároson átvágva keleti irányban hagyjuk el(még mindig nem a kéken) a települést a nagyforgalmú, kamionoktól hangos elkerülő utat is keresztezve egy poros földúton lassan felemelkedve egy domb tetejére, melynek monumentális éke a Herpályi Monostorrom, az egykor itt elterülő Herpály település 12. század környékén épült hatalmas egyházi épületének maradványai. Innen szép kilátás nyílik a környező dombocskákra, erdőkre szántókra, de a nyugati égtájt még mindig Berettyóújfalu tornyai uralják. Kellemes szemlélődést és pihenést követően megkezdjük a visszatérést az országos kékre dűlőutakon bandukolva hűvös erdők mellett, délibábos szántóföldek peremén. Ismét a Berettyó gátjára fölkapaszkodva nem várt látvány tárul elénk, az Erdélyi-Szigethegység távolban kéklő vonulatainak fenséges panorámájával. Keleti irányban haladva szinte lépésről lépésre egyre többet mutatva magából. Kezdetben csak a Nagyváradot környező Királyerdő, Meszes- és Réz-hegység, később azonban feltűnik a Bihar-hegység hatalmas északi tömbje, 1800 métert is meghaladó csúcsaival, végül láthatóvá válik a Belényesi-medence nyugati szélén húzódó Béli-hegység északi tömege is. A látványban gyönyörködve szinte észre sem vesszük azt a jópár kilométert, meg eltelt órát, amikor is egy nagyobb folyókanyarulat után feltűnik Gáborján templomtornya. A falu főutcájára rátérve nem mindenapi látnivalóban lehet részünk. A község igazi építőművészeti ritkaságainak számító, úgynevezett "parasztbarokk" stílusban épült homlokzattal készült régi lakóházak. Emellett érdemes megtekinteni a 17. század derekán épült, azóta többször felújított református templomot is. Aki az Alföldi Kéktúra mellett a Hajdú-Bihar megyei kéktúrát is teljesíteni óhajtja, pecsételnie kell a megyei igazolófüzetbe (nem AK pecsételőpont!!) is, ami helyi boltok, intézmények nyitvatartási idejét tekintve (lényegében délelőtt van nyitva minden) nem túl egyszerű dolog. Keleti irányban elhagyva a települést ismét a Berettyó töltésén folytatjuk utunkat, a már jól megszokott hegyvidéki panorámával a háttérben. Néhány kilométer megtétele után érkezünk meg a Csereerdő Tájvédelmi Körzet növény-és állatritkaságoknak is otthont adó nagyrészt sziki és mocsári kocsányos tölgyes ligeterdejébe. Igazi ritkaságként fellelhetőek itt az agárkosbor, sziki kocsord, fecskefarkú lepke, szarvasbogár, csőszcincér, fekete gólya, kék vércse, vörös vércse, hogy csak néhányat említsek. Az erdőt elhagyva már utunk végéhez közeledünk Hencida tepmlomtotnyát megpillantva, ahol a településre beérve a vegyesboltban beüthetjük igazolófüzetünkbe a szakaszunk végét jelentő pecsétet. A túrán készült fotók megtekinthetők a „Fényképalbum(Hajdú-Bihar-megyében)”. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
