|
Szakasz hossza: 30,65 km
Időjárás: 32°C, fülledt nyári idő, szikrázó napsütés
Szakasz jelzettsége: gyengén jelzett szakasz, sok helyen könnyű elkavarodni, egy jó távcső, de inkább egy túra GPS ERŐSEN!! ajánlott
Szakasz jellege: nagyon szép, homokos-buckás-dombos erdők, rétek váltják egymást, kissé monoton, kevés látnivalóval
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az álmosdi pecsételőpontról indul utunk, mely az erdőben, a kék és zöld jelzések kereszteződésében található(egy akácfa törzsére szerelve a pecsételődoboz, még pecsételőpárna is található volt benne ottjártamkor!!). Ide legrövidebb úton Álmosdról jutunk el a kék négyzet jelzésen, mintegy 4 km távolságot leküzdve máris a távból. Elsőként az Alföldre egyáltalán nem jellemző változatos felszíni formákon akad meg tekintetünk, melynek köszönhetően jelentős szintkülönbséget is le kell küzdjünk ezen a szakaszon: 588 méter szintemelkedéssel, valamint 604 méter süllyedéssel. A másik szembetűnő változás a korábbi szakaszokhoz képest a homokos talaj, melybe helyenként bokáig süppedünk, jelentősen vesztve így tempónkból(érdemes ezt is belekalkulálni a teljesítéshez szükséges idő számításánál, kb. 1-1,5 km/h-s sebeségcsökkenés tapasztalható!). Emellett nem elhanyagolható körülmény, hogy nyári időszakban rendkívül, szinte már elviselhetetlenül sok errefelé a szúnyog. Megállni lehetetlen az erdőben, egyből meglepnek minket, pihenésre inkább a nyílt szakaszok, rétek, legelők alkalmasak, ahová már nem jönnek utánunk a kellemetlen vérszívók. Különleges hangulatot kölcsönöz a helynek a viszonylag nagy területen előforduló fenyves(elsősorban vörösfenyő), mindenfelé érezni az édeskés, gyantás illatát. A homokos talajjal kombinálva meg aztán egészen olyan érzés kerít hatalmába, mintha mediterrán tengerparton mászkálnánk és a következő kanyarban elénk tárul a kéklő tenger fenséges látványa. Persze ez csak illúzió marad... A szakaszon előrehaladva szinte már monotonnak tűnik, ahogyan egymást váltják az akácerdős, fenyves szakaszok, dombos rétek, legelők, elhagyott, vagy éppen szépen karbantartott tanyák, kisebb mezőgazdasági területek. Egyedüliként a Kepecs-tag töri meg a rendet, mely egyébként pecsételő pont is egyben, egy nagy területen elterülő gazdaság, istállókkal, lakóépületekkel, karámokkal, jószággal. A szakasz végpontjához közeledve a korábban oly sűrűn hullámzó dombok kezdenek ellaposodni, meggyérülni, mind jobban kisímul a táj, mire kiérünk a Debrecent Létavértessel összekötő műúthoz, ahol az egykori Ludas csárda romjai is éktelenkednek. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
