Időjárás: túlnyomóan felhős, kisebb záporokkal, fülledt őszi idő, 20°C

 

Szakasz jelzettsége: általában jól követhető jelzések, több útkereszteződésben viszont elkelne a tábla, GPS ajánlott

 

Szakasz jellege: nagyon szép, szinte végig dombos-erdős szakasz, rengeteg homokkal, több madárparadicsommal

 

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az egykori Ludas-csárda romjaitól indul utunk, ahonnan néhány száz métert a forgalmas aszfaltúton megtéve, déli irányban lépünk be a jellemzően homokos, dombos hajdúsági erdőbe. Azonnal emelkedéssel kezdjük meg az egész utunk alatt kitartó "hullámvasutazást". Vegyes erdőben haladunk, ahol két fő faj a vörösfenyő és az akác. A homokban felfedezhető nyomok alapján gazdag állatvilágra következtethetünk, bár az erdőség nagy kiterjedése miatt, csak ritkán van alkalmunk megpillantani őket. Kb. 6-7 km után erünk el a forgalmas, Debrecent Hosszúpályival összekötő aszfaltúthoz, ahonnan mintegy 4-500 métert kitérést kell tegyünk a Vekeri-tavi kemping kapun belüli portájának faláig, ahol a kéktúrabélyegző dobozkája rögzítve van. Szezonon kívül érkezve sajnos előfordulhat, hogy zárva találjuk azt. Visszatérve a kékre, továbbhaladunk a Mézes-hegyi-tó irányába, ahol nagyon szépen kiépített pihenőhelyeken csodálhatjuk meg az erősen elnádasodott állóvíz rendkívül gazdag madárvilágát. A horgásztó egyébként Debrecen egyik legkedveltebb pecás helye. Innen kb. 3 km-t megtéve érkezünk meg Bánkra, ahol először egy lovasiskolát pillantunk meg, majd keresztezzük a rendkívül forgalmas Debrecent Létavértessel összekötő műutat, ahonnan érdemes letérni a kékről nyugati irányban, hogy megtekinthessük az aprócska, de nagyon szépen, családbarát módon kiépített Arborétumot, illetve tájházat. Egyébként itt találjuk a két darab kéktúrabélyegző egyikét is. Innen vissza is tudunk térni, északi irányban a kékre, mely Fancsika felé vezet tovább minket. Több egykori víztározó is található itt, melyek már inkább a madarak paradicsoma, miután erősen elnádasodva, feltöltődve, vissza vette a természet magának azt, amit emberi kezek munkája próbált elhódítani tőle. Számtalan kócsagra, gémre, récére lehetünk figyelmesek, elüldögélve partjaikon. Az első víztározótól a másodikig közlekedve egy kereszteződésnél hirtelen eltűnik a kék ösvénye, csak erősen elvadult, embermagasságú növényzetet találunk a helyén. Érdemes innen balra kitérve, kb. 50 méter távolságban rátérni egy műútra, mely a kék nyomvonalával párhuzamosan halad. Pár száz méter után ismét visszatérhetünk a jelzett útra. Ismét dombok, erdők, feltöltődött víztározók sora mellett haladunk el, amikor arra leszünk figyelmesek, hogy egyre komolyabb szintkülönbséggel hullámvasutazunk, míg végre keresztezve egy vasútvonalat kiérünk a Debrecent Vámospérccsel összekötő aszfaltútra, ahonnan pár száz méter múlva megtaláljuk a Halápi-csárda romjait, illetve egy információs táblára szerelve a szakaszunk lezárására szolgáló bélyegző dobozkáját. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Hajdú-Bihar-megyében".