Időjárás: reggel hószállingózás, szitáló eső, majd borult, de száraz idő, 5°C

 

Szakasz jelzettsége: Létavértesig nagyon gyér jelzések(GPS erősen ajánlott!), onnan egész jól követhető nyomvonal

 

Szakasz jellege: nagyon szép, változatos terep, nyílt és erdős szakaszok váltják egymást, összintemelkedés 503 m!

 

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Pocsajról, a falu határában lévő VIZIG kerítésére(Berettyó partján) szerelt pecsételő dobozkától indul utunk. Innen azonnal elhagyjuk a települést keleti irányban az Ér-parti töltésen haladva, panorámával balról a falura, jobbról szántókra, erdőkre rálátva. Hamarosan egy terjedelmesebb erdő mellé csatlakozik az út, majd egy aszfaltutat keresztezve pár km után egy hídon kelünk át. Innen merőben megváltozik az addig "lapos" táj. Méretes kiemelkedésekre, dombos-erdős vidékre leszünk figyelmesek. Ez már egy Tájvédelmi Körzet része, nem sokkal később pedig kaptatóba kezdünk, gyakorlatilag egy domb hágóján átkelve, jobbról-balról meredek erdős oldalakkal. Szokatlan jelenség ez Alföldön. A kaptató tetején vesszük észre, hogy tulajdonképpen egy "fennsík" tetején vagyunk, ahonnan páratlan panoráma nyílik kelet felé az Erdélyi-Szigethegység legészakibb vonulataira, északi irányban pedig a kiterjedt hajdúsági erdők felé. Gyakran botlunk legelésző őzek népes csapatába is. A "fennsíkról" lassan ereszkedni kezdünk dombok közé, melyeknek "szorosában" húzódik meg Cserekert piciny, mára már pusztulófélben lévő települése. Emberrel már alig találkozni, omladozó épületek, egy letűnt korszak utolsó hírmondói. Az egyik, még épen maradt ház kerítésére szerelve találjuk a kéktúrabélyegző dobozkáját. Innen kb. 2 km-es aszfaltút vezet minket a Pocsajt Létavértessel összekötő nem túl forgalmas útra, melyen 6 km-teszünk meg, mire elérjük Létavértes határát. Kelet felé nézve egész úton végigkísér minket az Erdélyi-Szigethegység vonulatainak impozáns látványa. A rendezett, szépen parkosított városközpontba érve a Korona presszóban őrzik a kékpecsétet(isteni capuccinót készítenek). Érdemes felkeresni a szintén a főtéren álló buszváróban működő hamburgerest, kiváló ételekkel kedveskednek a megfáradt vándoroknak. Északi irányban hagyjuk el a tormatermesztés fővárosát, miután az ugyancsak a vidékre jellemző, domboldalakba telepített szőlőültetvényeken haladunk keresztül. A szokásostól eltérően nem pincesorok, hanem ahogy a környékbeliek hívják, borpajták mellett, melyeknek egyike-másika XIX. sz.-i épület, igčnyesen felújítva, rendbe hozva. Nagyon kellemes, különleges hangulatot árasztó környék. A szőlőföldeket magunk mögött hagyva erdős területre érünk, mely nem más, mint a kiterjedt Hajdúsági TK jellegzetes homokos-erdős-dombos területének déli kapuja. Vegyes erdőkön(vörösfenyő-akác), dombokkal tarkított tisztásokon haladunk keresztül, mire elérünk az országos kék és a kék négyzet jelölések kereszteződésében található, egy fa törzsére rögzített, szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt rejtő mtsz-dobozkához. Idáig 29,5 km-t tettünk meg. Innen alkalmas kiszállási pont Álmosd települése, mely innen bő 4 km van.