Időjárás: szikrázó napsütés, 22°C, koranyár

 

Szakasz jelzettsége: hiányosan jelzett szakasz, GPS, távcső erősen ajánlott

 

Szakasz jellege: kissé monoton, hosszú szakasz, kevés látnivalóval, 878m összintemelkedéssel

 

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az Aggteleki-bg. bejáratától indul utunk, ahonnan egyenes út vezet a szlovák-magyar határátkelőhöz. Még az átkelő előtt derékszögben nyugatnak fordul az út a határvonal mentén haladva. Magyar területen zárt erdőségben vezet utunk, ezért érdemes a dombtetőre felérve átlátogatni a szlovák területre, ahonnan szép panoráma nyílik a távolabbi magasabb hegyvonulatokra, völgyekre, városokra. Néhány km után eltér a kék a határvonaltól és hosszú km-eken keresztül ismét zárt erdőségben haladunk, míg Zádorfalva fölött szép fekvésű legelőkkel, mezőkkel borított dombok közé érünk, majd le is ereszkedünk a valaha szebb napokat látott faluba vezető aszfaltútra. A település nagy része lepusztult, romos épületekből áll, meglehetősen nyomasztó hangulatot árasztva. A kocsmában a bejárati ajtótól jobbra, a falra rögzítve találjuk a pecsételő dobozkát. Innen nyugati irányba fordulva hamar elhagyjuk a falut, egy völgybe ereszkedve, mely mindinkább összeszükűl. Ráadásul jobbról-balról kökénybokrok szegélyezik az ösvényt, mely igen csak megnehezítik a haladást. A vendégmarasztaló kökényest magunk mögött hagyva utunk emelkedni kezd, egészen a Karu-fészke-tetőig, ahonnan szép kilátás nyílik a Putnoki-dombságra, Gömörszőlősre, illetve távolabbra a Mátra és a Karancs kéklő vonulataira. Érdemes itt elidőzni egy kicsit. Mérhetetlen nyugalom és csend uralja a vidéket. Innen ereszkedünk a tüneményes Gömörszőlős aprócska településére. Úgy érezzük, megállt itt néhány 100 éve az idő, teljesen jogosan, hiszen lépten nyomon a régi paraszti életet idéző tájházakba, épületekbe, templomba botlunk. Igazi felüdülés a léleknek a hosszú, monoton szakaszt teljesítve(a pecsét a tájház előtti infótábla oszlopára szerelve!!!). Innen aszfaltúton haladunk tovább a pár km-re fekvő Kelemér településére, ahol ismét pecsételnünk kell a Tompa Mihály múzeum kerítésére erősített kéktúrabélyegzővel. A múzeum a költő egykori lakóháza, bármikor megtekinthető. Keleti irányban hagyjuk el a települést, egy ideig aszfaltúton kanyarogva, majd betérve egy kiterjedt zárt erdőségbe. Nemsokára elhaladunk a Nagy-, és Kis-mohos tavak mellett, melyeknek felületét tőzegmohaláp borítja be szőnyegszerűen, sajátos növénytársulásoknak adva otthont. Sajnos a természeti látványosság részletesebben nem látogatható, szigorúan védett terület. Nem messze innen, felkapaszkodva az erdős dombgerincre érdemes kitérőt tenni északi irányba egy tisztásra, ahonnan lenyűgöző rálátás nyílik a Magas-Tátra csipkézett vonulataira. Déli irányba fordulva ereszkedésbe kezdünk, egészen a putnoki halastavak mellett is elhaladó aszfaltútig. Festői környezetben fekszik a tó, sok horgász, turista, pihenni vágyó család látogatja, érdemes elidőzni néhány percet a partján. Továbbhaladva, néhány km után érkezünk meg Putnok városába, és annak szépen kiépített főterére. Innen még kb. 1,5km a vasútállomás várójának falára erősített kéktúradobozkáig, mely egyben a több, mint 30 km-es szakaszunk lezárására is szolgál.