Időjárás: borongós, párás novemberi idő, kisebb záporokkal, 16°C

 

Szakasz jelzettsége: többnyire jól követhető jelzések, a szakasz első fele elhanyagolt

 

Szakasz jellege: nagyon szép panoráma a környező hegyvonulatokra, több érdekes, szép látnivalóval, az Alföldi Kéktúra végpontja

 

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Cigándról indul utunk. Lényegében Pácinig egyhangú monoton szakasz, szántók, erdőfoltok mellett haladunk el, többször járhatatlan, gazos, elhanyagolt ösvényeken. Útközbe esik a Cigándi gátőrház, ahol egy villanyoszlopra szerelve találjuk a kéktúrabélyegző aludobozkáját. Igazi dzsungelharc árán jutunk el végre Pácinra, ahol rövidesen megérkezünk a vadregényes, gyönyörű kastélyparkba, melynek mélyén magát a páratlan szépségű pácini várkastélyt is megleljük. Napjainkban múzeum működik benne, melynek jegypénztárában őrzik a kéktúrabélyegzőt. A kastélyparkon keresztül folytatódik utunk, majd egy temetőkerten is átkelünk, ahonnan az országhatár mentén haladunk tovább, szép panoráma kíséretében a Szlovákia területén magasodó hegyvonulatokra, településekre. Néhány km megtétele után hirtelen délnek fordulunk, egyenesen Karcsa település irányába, ahova néhány km után meg is érkezünk. A falu közepén magasodik a nagyon szép állapotban megmaradt Árpádkori templom, melynek kertjében az információs oszlop falára szerelve találjuk a kéktúrabélyegző aludobozkáját. Déli irányban hagyjuk el a települést, kb. 4km-t haladunk ismét szántók, facsoportok mellett földúton, mire kiérünk a forgalmas, Sátoraljaújhely felé vezető aszfaltútra. Karos településen letérünk északi irányban a főútról, a falu központja felé, ahonnan kis kitérővel érkezünk meg egy honfoglaláskori leletanyagot bemutató látogatóközpontba(hétfő kivételével 10-18h-ig van csak nyitva). Északi irányban haladunk tovább, majd nem sokkal a faluhatár előtt, meglepő módon jobbra terelnek a jelzések, holott az igazolófüzet térképe, de még az MTSZ térképei szerint is vissza kellene térnünk a főútra. Ez a jövőbeni nyomvonal változásnak köszönhető, mely vélhetően keleti irányból(a főutat messze elkerülve) fogja megközelíteni az AK végpontját, Sátoraljaújhelyet, az eredeti, főúton haladó déli irány helyet. Miután a hivatalos térkép még csak 2020-ban lesz elérhető, érdemes az igazolófüzetünk térképe alapján az eredeti nyomvonal szerint haladnunk, elkerülve az esetleges eltévedés esélyét. Karost elhagyva nemsokára egy különleges helyszínre érünk, egy honfoglaláskori sírkertbe, ahol vélhetően egyik egykori vezérünk szálláshelyének temetkezési területe volt. Nagyon szépen kialakított parkot találunk itt napjainkban, bemutatótáblákkal, kopjafákkal, emlékművel, háttérben a Zemplén szépen kéklő vonulataival. Visszatérve a főútra tovább haladunk a forgalmas aszfalton Alsóberecki felé, ahol eddig az útmenti presszóban őrizték a bélyegzőt, de a fentebb említett(2020-as) változásoknak köszönhetően az MTSZ leszerelte azt(vélhetően Felsőbereckibe vitték át), így annak hiányában céges bélyegzővel tudjuk igazolni itt tartózkodásunkat. Innen már nem messze van a Bodrog hídja, melyen áthaladva már egyre közelebb kanyargunk a távolban feltűnő, Sátoros-hegyek tövében meghúzódó célpontunk, Sátoraljaújhely felé. Délről érjük el a várost, majd egy ipartelepen átkelve a városközpontban található Hősök-tere felé igyekszünk, ahonnan déli irányba kell fordulnunk, a vasutállomás felé, ahol a szakasz(és az Alföldi Kéktúra) lezárására szolgáló kéktúrabélyegző található. Annak, aki az Országos Kékkört is szeretné teljesíteni, le kell térnie a kék kereszt jelzésen, és azon haladni 3 km-t(gyönyörű hegyvidéki környezetben) a Nagy-nyugodó-nyereg felé, ahol ténylegesen össze is kapcsolódik az OKT és az AK nyomvonala. Itt található egy OKT-s bélyegző is, melyet igazolásképpen beüthetünk az AK-s igazolófüzetbe, majd ugyanazon az ösvényen vissza is térhetünk az alföldi kék nyomvonalára, amely a vasútállomás várójában a falra szerelt kéktúrabélyegző aludobozkájánál(kb. 850 km után) hivatalosan is véget ér. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(BAZ-megye)"-ben.