Időjárás: borongós, párás novemberi idő, kisebb záporokkal, 16°C
Szakasz jelzettsége: többnyire jól követhető jelzések, a szakasz első fele elhanyagolt
Szakasz jellege: nagyon szép panoráma a környező hegyvonulatokra, több érdekes, szép látnivalóval, az Alföldi Kéktúra végpontja
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Cigándról indul utunk. Lényegében Pácinig egyhangú monoton szakasz, szántók, erdőfoltok mellett haladunk el, többször járhatatlan, gazos, elhanyagolt ösvényeken. Útközbe esik a Cigándi gátőrház, ahol egy villanyoszlopra szerelve találjuk a kéktúrabélyegző aludobozkáját. Igazi dzsungelharc árán jutunk el végre Pácinra, ahol rövidesen megérkezünk a vadregényes, gyönyörű kastélyparkba, melynek mélyén magát a páratlan szépségű pácini várkastélyt is megleljük. Napjainkban múzeum működik benne, melynek jegypénztárában őrzik a kéktúrabélyegzőt. A kastélyparkon keresztül folytatódik utunk, majd egy temetőkerten is átkelünk, ahonnan az országhatár mentén haladunk tovább, szép panoráma kíséretében a Szlovákia területén magasodó hegyvonulatokra, településekre. Néhány km megtétele után hirtelen délnek fordulunk, egyenesen Karcsa település irányába, ahova néhány km után meg is érkezünk. A falu közepén magasodik a nagyon szép állapotban megmaradt Árpádkori templom, melynek kertjében az információs oszlop falára szerelve találjuk a kéktúrabélyegző aludobozkáját. Déli irányban hagyjuk el a települést, kb. 4km-t haladunk ismét szántók, facsoportok mellett földúton, mire kiérünk a forgalmas, Sátoraljaújhely felé vezető aszfaltútra. Karos településen letérünk északi irányban a főútról, a falu központja felé, ahonnan kis kitérővel érkezünk meg egy honfoglaláskori leletanyagot bemutató látogatóközpontba(hétfő kivételével 10-18h-ig van csak nyitva). Északi irányban haladunk tovább, majd nem sokkal a faluhatár előtt, meglepő módon jobbra terelnek a jelzések, holott az igazolófüzet térképe, de még az MTSZ térképei szerint is vissza kellene térnünk a főútra. Ez a jövőbeni nyomvonal változásnak köszönhető, mely vélhetően keleti irányból(a főutat messze elkerülve) fogja megközelíteni az AK végpontját, Sátoraljaújhelyet, az eredeti, főúton haladó déli irány helyet. Miután a hivatalos térkép még csak 2020-ban lesz elérhető, érdemes az igazolófüzetünk térképe alapján az eredeti nyomvonal szerint haladnunk, elkerülve az esetleges eltévedés esélyét. Karost elhagyva nemsokára egy különleges helyszínre érünk, egy honfoglaláskori sírkertbe, ahol vélhetően egyik egykori vezérünk szálláshelyének temetkezési területe volt. Nagyon szépen kialakított parkot találunk itt napjainkban, bemutatótáblákkal, kopjafákkal, emlékművel, háttérben a Zemplén szépen kéklő vonulataival. Visszatérve a főútra tovább haladunk a forgalmas aszfalton Alsóberecki felé, ahol eddig az útmenti presszóban őrizték a bélyegzőt, de a fentebb említett(2020-as) változásoknak köszönhetően az MTSZ leszerelte azt(vélhetően Felsőbereckibe vitték át), így annak hiányában céges bélyegzővel tudjuk igazolni itt tartózkodásunkat. Innen már nem messze van a Bodrog hídja, melyen áthaladva már egyre közelebb kanyargunk a távolban feltűnő, Sátoros-hegyek tövében meghúzódó célpontunk, Sátoraljaújhely felé. Délről érjük el a várost, majd egy ipartelepen átkelve a városközpontban található Hősök-tere felé igyekszünk, ahonnan déli irányba kell fordulnunk, a vasutállomás felé, ahol a szakasz(és az Alföldi Kéktúra) lezárására szolgáló kéktúrabélyegző található. Annak, aki az Országos Kékkört is szeretné teljesíteni, le kell térnie a kék kereszt jelzésen, és azon haladni 3 km-t(gyönyörű hegyvidéki környezetben) a Nagy-nyugodó-nyereg felé, ahol ténylegesen össze is kapcsolódik az OKT és az AK nyomvonala. Itt található egy OKT-s bélyegző is, melyet igazolásképpen beüthetünk az AK-s igazolófüzetbe, majd ugyanazon az ösvényen vissza is térhetünk az alföldi kék nyomvonalára, amely a vasútállomás várójában a falra szerelt kéktúrabélyegző aludobozkájánál(kb. 850 km után) hivatalosan is véget ér. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(BAZ-megye)"-ben.
Alföldi Kéktúra: Szekszárdtól-Sátoraljaújhelyig képekben, ahogyan én láttam
2019.11.05. 10:56
Sirok-Hármashatár-Kékestető-Mátraháza
2019.10.30. 11:12
Szakasz hossza: 24,68km
Időjárás: száraz, napos őszi idő, 21°C
Szakasz jelzettsége: kitűnően követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, sok szép kilátóponttal, extrém mértékű szintemelkedéssel(1707m)
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Sirokról indul utunk(pecsételődobozka a Hunor étterem teraszának oszlopfalán), ahonnan kb. 3 km-nyi aszfaltmenet vár ránk, míg végre letérünk a Keleti-Mátrabérc kezdőpontjánál az erdőbe. Viszonylag kellemes tempóban haladunk egyre feljebb a gerincen, csodaszép erdőben haladva egészen a Gazos-kőig, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik a Mátra északi lábánál fekvő völgyekre, településekre, valamint tiszta időben a Felvidék kéklő vonulataira. Innen erősen megváltozik a túra dinamikája, miután szinte végeérhetetlen hullámmenetbe kezdünk, egyszer meredek emelkedéssel, aztán gyors ereszkedéssel. Mind fizikálisan, mind pszichésen erősen megterhelő szakasz, hiszen hiába hódítunk meg egy-egy csúcsot, szinte azonnal elveszítjük ezt a munkát egy meredek ereszkedéssel. Keresztül haladunk a Szederjes-tető, Nagy Zúgó-hegy, Jagus, Oroszlánvár, Szár-hegy csúcsokon, majd végül leereszkedünk a Hármashatár pihenőhelyhez, ahol az esőbeálló falára rögzítve találjuk a kéktúrabélyegző fém dobozkáját. Erre a szakaszra fokozottabban jellemző a turista-vad találkozás, miután vadban igen gazdag vidéken kelünk át(muflon, gímszarvas, vaddisznó stb...). Túránk utolsó szakasza egy folyamatos, rendkívül megeröltető, meredek emelkedő. Elsőként a Disznó-kő kilátópontjához kaptatunk fel, majd egy még meredekebb, sziklás hegyoldalban a Sas-kő sziklapereméhez, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Mátra déli részére, a Markazi-tóra és az Alföld síkjára. Efölött található az Erszébet-szikla(kereszttel a tetején), majd egy végső sziklás kaptató a Magyarország tetejét jelentő Kékes-csúcsra(1014m) vezet. A Tető-Étterem falára szerelve találjuk a bélyegző fémdobozkáját. Szép panoráma nyílik innen a sípályák nyíladékain keresztül a Mátra nyugati és északi részeire, a toronyból pedig 360°-os körpanoráma vár ránk országunk minden szeglete felé.
A nyugati sípályán haladunk lefelé tovább nyílegyenesen Mátraházára, ahova kb. 20 perc kellemes séta után meg is érkezünk. A szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt a buszforduló várótermének falán találjuk. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Heves-megye)-ben.
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, sok látnivalóval, 1014m összintemelkedéssel
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bélapátfalváról indul utunk(pecsételődobozka a cementgyár előtti oszlopra szerelve), ahonnan a kék keleti irányban hagyja el a települést a messzeföldön híres ciszterci apátság irányában. Hamarosan meg is érkezünk a páratlan szépségű műemlék monumentális épületéhez, ahova 500.- ellenében be is juthatunk megcsodálni a nem hétköznapi korral és szépségekkel megáldott templomot. Innen kellemes erdei sétával érjük el a következő pecsételőpontot, a Telekessy vendégházat, melynek felvezető lépcsősora mellett helyezték el a bélyegzőt rejtő dobozkát. Enyhe emelkedésbe kezdünk több km-en át, hangulatos erdőn keresztül haladva, mire megérkezünk túránk első szép panorámáját elénk táró Akasztó-hegy sziklás kilátópontjára. Szép rálátás nyílik innen az alattunk kanyargó Eger-patak völgyére, és az ott megbúvó meseszép település, Szarvaskő utcácskáira, a környező szelíd magaslatokra és déli irányban a Nagy-Eged hatalmas tömbjére. Innen nem sokat kell ereszkednünk, hogy elérjük az ugyancsak egy sziklapárkányon található Szarvaskő várát(már az a kevés, ami megmaradt belőle), ahol ismét hasonlóan szép panorámában gyönyörködhetünk. Néhány perc ereszkedés után Szarvaskő település hangulatos, nyüzsgő utcácskáin találjuk magunkat, szép, rendezett házak mellett elhaladva. Egy igazi üdülőtelepülés hangulatát árasztja a hely. Hamar el is érjük a falu központjában található kiskocsmát, ahol a bélyegzőt is őrzik. Készleteinket érdemes feltölteni a közeli élelmiszerboltban, hiszen Sirokig erre már nem lesz lehetőségünk. Meredek kaptatóval érünk fel néhány km megtétele után a Hegyes-kő hosszan elnyúló csúcsára, ahonnan ismét szép panorámában lehet részünk. Keleti irányban feltűnnek a Bükk-hg. 900m körüli magaslatai is. Innen egy több, mint 10 km-es "hullámvasutazásba" kezdünk, viszonylag kellemes tempóban, gyönyörű erdőkön keresztül haladva, útba ejtve Rozsnakpuszta pecsételőhelyet is(egy magányos fa törzsére van szerelve a dobozka), mire megérkezünk a nem sokkal a Siroki várhegy előtt magasodó érdekes, sokszor bizarr formát öltő Apáca-sziklákhoz. A kilátópontról gyönyörű rálátás nyílik a várra, Sirok településre, és a messzeségben már feltűnik a Mátra teljes vonulata. Néhány perc ereszkedést követően meg is érkezünk az eszményi fekvésű vár kissé romos, lepusztult épületéhez, amit 1600.- ellenében belülről is megcsodálhatunk(hangulatos múzeum is van itt berendezve). Ismét néhány perces ereszkedés után meg is érkezünk túránk végpontját jelentő Sirok településre, ahol a Hunor étterem teraszának egyik oszlopára szerelt dobozkában találjuk a szakasz lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. A túrán készült fotók megtekinthető a "Fényképalbum(Heves-megye)"-ben.
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, extrém szintemelkedéssel(1554m)
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Dédestapolcsányból indul utunk, melynek déli határában pillanthatjuk meg a Serényi-kastély gyönyörű épületét és annak szép parkját, mely magánkézben van, sajnos nem látogatható. Aszfaltúton haladunk tovább az eszményi fekvésű Mályinka felé, mely már közvetlen a Bükk-hg. lábánál fekszik, annak elővonulataira is felkúszva. A Sanyi italboltban találjuk a bélyegzőt. Innen meg is kezdjük az emelkedést a tekintélyes magaságokkal rendelkező hegységbe. Hamar meg is érkezünk a festői szépségű Baróc-patak völgyébe. Egy hatalmas sziklakolosszus mellett haladunk el, mely nem más, mint a Pirító-kő impozáns tömege. Nemsokára elhagyjuk a patakpartot, meredeken kaptatva fel a Kisvár-oldalnak nevezett hegy oldalában, egy hatalamas sziklaképződmény, a Dédesi-Kisvár(594m) aljáig. Innen mindenképpen érdemes kitérőt tenni(oda-vissza kb. 3 km) a kék "L" jelzésen, mely a Dédesi-várhoz vezet. Kihagyhatatlan panorámában lehet itt részünk, habár a várból már nem sok maradt meg, miután egykori hős védőik, a török ostrom alatt magukra robbantották az erődítményt, sok ellenséget, de saját életüket is elpusztítva. Visszatérve a kékre egészen a Verebec-nyeregig viszonylag kényelmes tempóban haladunk, majd a nyeregtől extrém mértékű emelkedést kell legyőznünk az Ördögoldalnak nevezett meredek hegyoldalban míg kiérünk a Bánkút felé vezető aszfaltútra. Innen már néhány percnyi kényelmes sétával érjük el a Bánkúti sípályákat és a Síklubot, melynek étkezőjének falán találjuk a kéktúrabélyegzőt. Érdemes a környék büféiből, éttermeiből feltöltenünk a készleteinket, mert erre Bélapátfalváig már nem lesz lehetőségünk. Innen a Bükk-fennsík hullámzó ösvényein folytatjuk tovább utunkat, útba ejtve a Faktor-réti Madonna kegyhelyet, vagy a fokozottan védett, csodaszép karsztjelenségeiről és páratlan növény-és állatvilágáról nevezetes Zsidó-rétet(az ösvényről letérni TILOS!) is. A Keskeny-réttől kezdődően ismét erős emelkedésbe kezdünk, mely a Magyarországon páratlan szépségű panorámával rendelkező Tar-kőig(949m) kitart. Érdemes elidőzni a széles sziklapárkányon az alattunk elterülő hegyvidék látványában és a távoli alföldi sík tengerében gyönyörködve. Tiszta időben egészen a Tisza-tóig ellátni. Innen fizikálisan nagyon megeröltető " hullámvasutazásba" kezdünk tekintélyes szintkülönbséget leküzdve, szinte végeérhetetlen föl-le-föl-le menetben ingázva, elhaladva az "Őserdő", a Vöröskő-bérc kilátó, Cserepeskői-bg.(pecsételőhely!), Pes-kő kilátó, Őr-kő kilátó méltán nevezetes és látványos pontjain. Alaposan kimerülve, de élményekkel gazdagon töltekezve végre meredek ereszkedésbe kezdünk, mely kitart egészen Bélapátfalváig, ahol a Cementgyár előtt egy oszlopra szerelve találjuk a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. A túrán készült fotók megtekinthetők a " Fényképalbum(Heves-megye)"-ben.
Szakasz jelzettsége: nagyon gyengén jelzett szakasz, táblák teljes hiánya, jelzések jóformán csak a településeken jellemzőek, könnyű eltévedni, GPS nélkül szinte lehetetlen teljesíteni
Szakasz jellege: monoton szakasz, kevés látnivalóval, homokos-akácos erdők, dombok, végén szép rálátással a zempléni- és az ukrán hegyekre
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Vajáról indul utunk a Török Ignác utcán található kis élelmiszerbolttól, ahol a kéktúra bélyegző található. Elhagyva a települést nyugati irányban térünk rá a kék ösvényére. Rettentő monoton, ingerszegény szakasza következik most túránknak homokos-dombos-akácos vidékeken keresztül haladunk, érintve Rohod, Nyírkarász(kéktúrabélyegző a kocsma falán), Gyulaháza(itt áll az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan szülőháza, kéktúrabélyegző az egykori sörfőzde falán)és Anarcs(a Czóbel-kúria sajnos az azt körülvevő park életveszélyessége miatt nem látogatható)településeket. A mintegy 25 km-nyi monoton talpalás után kicsit fellélegezhetünk, mert Anarcs után kezdi kicsit megmutatni a környék a szépségét. Kisvárda felé haladva egyre gyakrabban pillanthatjuk meg a távolban a Kárpátaljai, a Zempléni és a Tokaj hegyeket. Kisvárdára érve nagyon kellemes meglepetésben van részünk, miután szépen rendezett utcák, parkok, épületek mellett haladunk el, a városközpont pedig gyönyörű látványt nyújt a sétálóutcájával, templomaival, könytárával, polgármesteri hivatalával. Innen északi irányban továbbhaladva érjük el Kisvárda gótikus várát, mely sajnos napjainkban igen romos állapotban van. Nyugatnak fordulunk és a kisvárdai strand portájának falára erősítve találjuk a kéktúrabélyegzőt. A Tesco mögött elhaladva érkezünk meg a Belfő-csatorna hangulatos partjára, melyet egészen Rétközberencs aprócska településéig követünk. Innen észak-nyugati irányba fordulunk, ismét homokos-dombos-akácos területen folytatva utunkat. A dombok tetejéről többször láhatunk szép panorámát a már korábban említett hegyvonulatokra. Tiszakanyárra érkezve az út melletti büfé falára erősítve találjuk a kéktúrabélyegző dobozkáját. Északi irányba hagyjuk el a falut, fölkapaszkodva a Tisza gátjára, nemsokára elérve a nagyon forgalmas közúti hidat, melyen nyugati irányban át is kelünk. Miután kellőképpen kigyönyörködtük magunkat a folyó tiszteletet parancsoló víztömegében és az azt határoló ártéri erdők szépségében, továbbhaladva a hídon nem várt, döbbenetes látványban van részünk. A hídon átkelve ugyanis egy csapásra előttünk teremnek, szinte karnyújtásnyi távolságra a Zemplén gyönyörű vonulatai. Szokatlan látvány ez ilyen közelségben az Alföldi kék ösvényén. Aki Szekszárd felől teljesíti a kéket, annak egy döbbenetes felismerést is nyújt a látványon túl, végcélja nagyon közeli már, hiszen az Alföldi kéktúra végpontja a hegyek lábánál elterülő Sátorlaljaújhely városközpontjában van. Innen délnek fordulunk és egy hosszabb gátmenet következik a Tisza hatalmas ártéri erdőkkel határolt partja mentén. Érdemes időnként kitérőt tenni a vízpartra, a széles folyó szépségeit megcsodálni. Kb. 5km után érkezünk meg a túránk végpontját jelentő Cigánd rendezett, szép településére, ahol mindenképp érdemes útba ejteni a református templomot, a "Bíró háza" tájházat és a falumúzeumot. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Szabolcs-Sz-B-megyé"-ben.
Szakasz jelzettsége: nehezen követhető, hiányos jelzések, irányjelző táblák szinte teljes hiánya, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: erdős, homokbuckás, végén nyílt aszfaltmenettel, Nyírbátor környékén ritka szép reneszánsz és középkori műemlékekkel, monoton szakasz, kevés látnivalóval, 1176 m-es összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határától a Nyíracsádot Nyírlugossal összekötő aszfaltútról indul utunk, ahonnan azonnal be is térünk egy hangulatos vegyeserdőbe, annak erdészeti földútját követve. Vadvirágos mezők, homokbuckák és vegyeserdők váltogatják egymást újra és újra, nem sok változatosságot mutatva. A monotonitást csak Nyírlugos rendezett, szép települése töri meg, ahol az óvoda előtti infótáblára szerelve találjuk a kéktúrabélyegző dobozkáját, innen ismét az előbbihez hasonló terepen folytatjuk utunkat. Néhány km-rel Istvántanya előtt érdemes letérni pár 100 méter erejéig a kék háromszög jelzésen, mely az Alföld legmagasabb pontját(Hoportyó:184m) jelző oszlophoz vezet. Panorámát ne várjunk, zárt erdőség veszi körbe e nevezetes pontot. Visszatérve a kékre hamarosan elérkezünk Istvántanya aprócska településére, ahol a kocsmában találjuk a kéktúrabélyegzőt. Innen kb. 2 km-t haladva érjük el Nyírbogát déli peremét, mely alkalmas kiszállási pontnak is, hiszen forgalmas vasúti- és busz közlekedésivonalon fekszik, a közelben pedig több szálláslehetőség is van. Továbbfolytatjuk utunkat a korábbiakhoz még mindig hasonló, monoton terepen, majd újabb 12 km-t megtéve érkezünk meg a Báthoryak egykori birtokain elterülő szép városba, Nyírbátorba. Igazi felüdülést jelent a monton 35 km után a nyüzsgő, szépen kiépített belváros, ahonnan könnyen elérhetőek a város páratlanul szép és kor- valamint művészettörténetileg értékes látnivalói. Elsőként a Minorita templom és rendház tiszteletet parancsoló méretekkel rendelkező épületegyüttesét érjük el, ahol egy tárlat is látogatható a Báthoryak korából gyűjtött anyagot bemutatva. Egyébként ennek pénztárában találjuk a kéktúrabélyegzőt is. Nem messze innen található az ugyancsak ámulatba ejtő méretekkel rendelkező református templom, melyet a Báthoryak építtettek a győztes kenyérmezei ütközet emlékére 1480-ban. Mellette országunk legréggebi, az 1200-as években épült harangtornyát találjuk, mely fából épült és napjainkban kilátóként működik, szabadon látogatható. Egy-két percnyire innen pedig a Báthoryak egykori, páratlanul szép várkastélya is megtekinthető, benne múzeum is működik. A látnivalóktól alaposan feltöltődve vágunk neki a hátra lévő kb. 20km-nek, mely egyből egy nem várt akadállyal indul Nyírbátor határában. A kék nyílegyenesen vezetne tovább északi irányban, csakhogy időközben egy hatalmas területen terpeszkedő ipari létesítmény kezdte meg működését a közelmúltban, melynek köszönhetően kb. 1km-t kell kerülni az azóta felállított kerítés mentén. Néhány km-es földutat követően, a korábbiakhoz képest megváltoznak a terepviszonyok, innen már aszfalton haladunk tovább, Nyírderzsen is átkelve, ahol ismét egy nem mindennapi látnivaló vár ránk, a falu görögkatolikus temploma, melynek hátsó épületrésze a XII. századból való. A település kocsmájában találjuk a kéktúrabélyegzőt. Innen már teljesen eseménytelen úton haladunk tovább Kántorjánosi erősen pusztulófélben lévő települése felé, majd azon (teljesen értelmetlenül) áthaladva keresztezzük az M3-as autópálya széles aszfaltcsíkját egy felüljárón keresztül és kissé elcsigázva, kimerülve tesszük meg hosszú és monoton szakaszunk utolsó 4-5 km-ét, a Vajai tározó mellé épült hangulatos üdülőépületek mellett is elhaladva, majd végül megérkezve Vaja településére, ahol a főutcán egy aprócska élelmiszerboltban őrzik a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. Érdemes innen még egy 1 km-es kitérőt tenni a faluközpontba, ahol a szépen felújított vajai reneszánsz várkastély tekinthető meg, benne a Vay Ádám múzeummal. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Szabolcs-Sz-M-megye)"-ben.
Császártöltés-Illancs-Kéleshalom-Kunfehértó-Petróczi iskola (AK 121-125)
2019.05.07. 11:57
Szakasz hossza: 58,5 km
Időjárás: koranyári idő, 22°C, szikrázó napsütés
Szakasz jelzettsége: gyengén jelzett szakasz, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: monoton szakasz, kevés látnivalóval, hazánk félsivatagos területein vezet keresztül, homokbuckák, vegyeserdők, 1100 m összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Császártöltés szép, rendezett központjából indul utunk, ahol a templom után keleti irányba fordulva rátérünk a Kossuth utca hosszú aszfaltcsíkjára. Itt található a falumúzeum is, melynek épülete tipikus példája az itteni korabeli(XVIII. sz.-i) betelepített német ajkú lakosság építkezésnek. Az utca vége felé egy dombok által határolt hangulatos völgybe érkezünk, egy szép, dombtetőn álló kőfeszület mellett is elhaladva. Kiérve a településről lágyan hullámzó, dimbes-dombos szőlőültetvények között visz utunk. A faluban egyébként több helyen is van lehetőség az itt termelt finom bor kóstolására. A szőlőket magunk mögött hagyva erdős területre érünk, majd egyre inkább a homokbuckás mezők uralják a terepet, mígnem elérjük a védett kéleshalmi homokbuckák területét. Egyedi látványosság hazánkban, kihagyhatatlan látnivaló. Kéleshalom csendes faluközpontjában, a buszmegállóval szemben egy ház falán találjuk a kéktúrabélyegzőt. Hamarosan el is hagyjuk a kis települést, annak határában északi irányba fordulva. Nemsokára elérjük a kéleshalmi ősborókás szintén látványban egyedülálló területét. Hosszú km-eken keresztül hullámvasutazunk a vegyeserdőkben, míg ismét keleti irányba fordulunk. Ismét egy nagyon érdekes és egyedi látványosság tárul szemünk elé, kopasz homokbuckák sora. Olyan érzés, mintha egy sivatagban járnánk, ilyet megint nem találni sehol másutt kis hazánk területén. Nemsokára elérjük a Pici paci tanya hangulatos épületegyüttesét az erdő kellős közepén, ahol érdekes módon egy kerítéskapun belépve a tanya széles udvarán halad keresztül a kék. Az udvar túlsó végén, az istálló melletti ház falára van rögzítve a kéktúrabélyegző aludobozkája. Egy barátságos kutyus is csatlakozik hozzánk a pecsételésnél, finom falatok reményében. Egy másik kerítés kapun keresztül el is hagyjuk az erdei lovastanyát. Innen már nem messze található Kunfehértó nagyon szépen kiépített, hangulatos üdülőtelepülése, strandja, számtalan szállás, szórakozási és étkezési lehetőséget kínálva, igazi oázis a homokos, buckás erdőségek közepén. Innen továbbhaladva a homokbuckákon, vegyeserdők látványán kívül már viszonylag eseménytelen úton haladunk tovább egészen a megye határát és egyben szakaszunk végét is jelentő Petróczi iskoláig, ahol az egykori iskola helyén működő csárda egyik teraszgerendájára szerelve találjuk a kéktúrabélyegzőt. Atúrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Bács-Kiskun-megye)"-ben.
Putnok - Uppony - Dédestapolcsány
2019.04.25. 11:04
Szakasz hossza: 19 km
Időjárás: szikrázó napsütés, 22°C, koranyári idő
Szakasz jelzettsége: jól követhető jelzések, táblák több helyen rosszul vannak szerelve(pl.: Uppony felé közeledve egyre nagyobb távokat és időt jeleznek)
Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, sok szép látnivalóval, 765m összintemelkedéssel
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Putnokról indul utunk, a vasútállomásról, mely egyben pecsételőhely is(a forgalmi iroda falára erősítve). Gyorsan el is hagyjuk a települést déli irányban, átkelve a festői völgyben vadregényesen kanyargó Sajó folyón, egy ideig a forgalmas aszfalton talpalva, míg el nem érjük a kiterjedt erdőség Vár-völgyi leágazását. Innen sűrű erdővel borított hegyoldalak közt emelkedünk kővel felszórt úton 400 m fölé, míg a hegygerincet elérve keleti irányba fordulunk. Néhány km után elérkezünk a szakasz egyik legszebb látványosságához, a Három-kő-bérc sziklapárkányához, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul elénk, közelebb az Upponyi-hg., távolabb a fennséges Bükk-hg. vonulataira. Tiszta időben még a Mátra messze kéklő vonalait is megpillanthatjuk. Érdemes itt megpihenni, hiszen nem győzünk gyönyörködni a látványban. Meredeken ereszkedve haladunk tovább, ismét hangulatos, zárt erdőségeken keresztül, míg el nem érjük Uppony aprócska települését. Déli irányba fordulva egészen a Csernely-patakig haladunk, át is kelve azon, majd nyugati irányba fordulva érjük el a kis kocsmát, melynek kerítésére van szerelve a kéktúrabélyegző aludobozkája. Innen ellenkező irányban haladunk tovább, az iménti patak vonalát követve, mely nem mindennapi látványosságot faragott a hegység tömbjébe. Ez az Upponyi-szoros, égbe meredő sziklafalaival, kopár mészkőszirtjeivel. Felejthetetlen pontja ismét szakaszunknak. A szorost elhagyva már soron következik egy újabb fenséges természeti látványosság: a Lázbérci-víztározó, mely festői környezetben fekszik, erdős hegyoldalaktól közrefogva, számtalan horgászhelynek kialakított pihenőhelyével. Szabadnapokon érkezve számtalan pihennivágyó turistával, horgásszal találkozhatunk, több helyen bográcsos illata kelti fel meleg étel iránti olthatatlan vágyunkat. Mintegy 2-3km-t haladunk a gyönyörű állóvíz partvonalán mire megérkezünk szakaszunk végállomását jelentő Dédestapolcsány hangulatos, rendezett településére.
Szakasz jelzettsége: hiányosan jelzett szakasz, GPS, távcső erősen ajánlott
Szakasz jellege: kissé monoton, hosszú szakasz, kevés látnivalóval, 878m összintemelkedéssel
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az Aggteleki-bg. bejáratától indul utunk, ahonnan egyenes út vezet a szlovák-magyar határátkelőhöz. Még az átkelő előtt derékszögben nyugatnak fordul az út a határvonal mentén haladva. Magyar területen zárt erdőségben vezet utunk, ezért érdemes a dombtetőre felérve átlátogatni a szlovák területre, ahonnan szép panoráma nyílik a távolabbi magasabb hegyvonulatokra, völgyekre, városokra. Néhány km után eltér a kék a határvonaltól és hosszú km-eken keresztül ismét zárt erdőségben haladunk, míg Zádorfalva fölött szép fekvésű legelőkkel, mezőkkel borított dombok közé érünk, majd le is ereszkedünk a valaha szebb napokat látott faluba vezető aszfaltútra. A település nagy része lepusztult, romos épületekből áll, meglehetősen nyomasztó hangulatot árasztva. A kocsmában a bejárati ajtótól jobbra, a falra rögzítve találjuk a pecsételő dobozkát. Innen nyugati irányba fordulva hamar elhagyjuk a falut, egy völgybe ereszkedve, mely mindinkább összeszükűl. Ráadásul jobbról-balról kökénybokrok szegélyezik az ösvényt, mely igen csak megnehezítik a haladást. A vendégmarasztaló kökényest magunk mögött hagyva utunk emelkedni kezd, egészen a Karu-fészke-tetőig, ahonnan szép kilátás nyílik a Putnoki-dombságra, Gömörszőlősre, illetve távolabbra a Mátra és a Karancs kéklő vonulataira. Érdemes itt elidőzni egy kicsit. Mérhetetlen nyugalom és csend uralja a vidéket. Innen ereszkedünk a tüneményes Gömörszőlős aprócska településére. Úgy érezzük, megállt itt néhány 100 éve az idő, teljesen jogosan, hiszen lépten nyomon a régi paraszti életet idéző tájházakba, épületekbe, templomba botlunk. Igazi felüdülés a léleknek a hosszú, monoton szakaszt teljesítve(a pecsét a tájház előtti infótábla oszlopára szerelve!!!). Innen aszfaltúton haladunk tovább a pár km-re fekvő Kelemér településére, ahol ismét pecsételnünk kell a Tompa Mihály múzeum kerítésére erősített kéktúrabélyegzővel. A múzeum a költő egykori lakóháza, bármikor megtekinthető. Keleti irányban hagyjuk el a települést, egy ideig aszfaltúton kanyarogva, majd betérve egy kiterjedt zárt erdőségbe. Nemsokára elhaladunk a Nagy-, és Kis-mohos tavak mellett, melyeknek felületét tőzegmohaláp borítja be szőnyegszerűen, sajátos növénytársulásoknak adva otthont. Sajnos a természeti látványosság részletesebben nem látogatható, szigorúan védett terület. Nem messze innen, felkapaszkodva az erdős dombgerincre érdemes kitérőt tenni északi irányba egy tisztásra, ahonnan lenyűgöző rálátás nyílik a Magas-Tátra csipkézett vonulataira. Déli irányba fordulva ereszkedésbe kezdünk, egészen a putnoki halastavak mellett is elhaladó aszfaltútig. Festői környezetben fekszik a tó, sok horgász, turista, pihenni vágyó család látogatja, érdemes elidőzni néhány percet a partján. Továbbhaladva, néhány km után érkezünk meg Putnok városába, és annak szépen kiépített főterére. Innen még kb. 1,5km a vasútállomás várójának falára erősített kéktúradobozkáig, mely egyben a több, mint 30 km-es szakaszunk lezárására is szolgál. Atúrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum B-A-Z megye"-ben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
