Baktakék-Abaújszolnok-Nyésta-Felsővadász-Irota-Rakacaszend |
|
2018.10.08. 20:24 |
Szakasz hossza: 28 km
Időjárás: ragyogó napsütés, 18°C
Szakasz jelzettsége: nagyon gyengén jelzett szakasz, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: kezdetben nyílt terep, másik felétől erdős-dombos szakaszok, kevés látnivalóval
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Baktakékről indul utunk(pecsételőhely!!!), ahonnan azonnal erős kaptatásba kezdünk, megmászva a Cserehát számtalan dombjai közűl egy újabbat. Időközben ráterel a kék minket egy aszfaltútra, de érdemes a régi nyomvonalat tartani, ami egy földúton halad, miután ez egyenesen elvezet minket a Katalin-kilátóhoz. A panorámában kigyönyőrködve magunkat, pár száz méterrel később visszatérünk kékre, egy erdőn átkelve, miután megkezdjük az ereszkedést Abaújszolnok völgyébe. Itt egy faluszéli ház kerítésén találjuk a pecsétet rejtő dobozkát. Gyorsan továbbhaladva, Nyéstán, valamint több domborulaton is keresztül haladunk, szép panorámákban gyönyörködve, mire elérjük Felsővadász egykoron szebb napokat is látott települését. Egy élelmiszerboltban találjuk a bélyegzőt. A falut elhagyva érünk ahhoz a kereszteződéshez, melyet GPS nélkül lehetetlenség megcsinálni, hiszen az addigi földútról balra letérést semmiféle jelzés, tábla nem mutatja számunkra. A legközelebbi felfestés pedig már csak a domb tetejét borító erdő mélyén álló fák törzsein található. Hosszabb erdős szakaszt követően ereszkedünk le Irota meseszép településére, mely egy rendezett üdülőtelepülés látványát kelti. Szépen felújított, sokszáz éves házak sorakoznak szűk utcáin. Innen ismét emelkedni kezdünk a következő magasabb domborulatra, ahonnan már a szakaszunk végéig, Rakacaszendig erdőben halad tovább utunk, ahol a kis település északi végében található vegyesbolt-kocsma kombó ajtaján találjuk a kéktúrabélyegzőt. A készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum BAZ-megye"-ben.
|
Boldogkőváralja-Alsócéce-Gibárt-Encs-Fancsal-Baktakék |
|
2018.10.08. 20:17 |
Szakasz hossza: 23 km
Időjárás: túlnyomóan napos, őszi idő. 15°C
Szakasz jelzettsége: gyengén jelzett szakasz, GPS erősen ajánlott
Szakasz jellege: végig nyílt terep, szelíd dombok, itt-ott sík vidék, nagyon kevés látnivalóval, monoton szakasz
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Boldogkőváralaja várától indul utunk, ahol a várkapu belsejére szerelt dobozkában találjuk a pecsétet. Innen hosszú, egyhangú aszfaltút vezet minket az erősen leromlott állapotú vasútállomásra, ahonnan csak GPS segítségével találunk rá a földeken keresztülvezető kékre. Innen visszatekintve nagyon szép látvány nyílik a Zempléni-hegységre és az egyre távolabb feltűnő várra. Hamarosan megérkezünk Gibártra, miután átkeltünk a Hernád hídján. A kéktúra bélyegző a vízerőmű kerítésén található. A továbbiakban rendkívül egyhangúvá válik utunk, végig aszfaltúton haladva érjük el Encs városát. Keresztülhaladva a településen, Abaújdevecsert is érintve hagyuk el a viszonylag sík vidéket. Innen kezdődik a Cserehát számtalan dombvonulata, melyből az első domb tetején pazar kilátás nyílik ismét a Zemplénre, illetve láthatóvá válnak már a regéci vár romjai is. A dombon átkelve ereszkedünk le Fancsal községbe, ahol egy a falu sörözője rejti a kék pecsétet. Itt ismét felkapaszkodunk egy dombra, miközben egy hangulatos pincesoron haladunk keresztül. A domb túlsó oldalán már megkezdjük az ereszkedést Baktakék felé, ahol ismét egy söröző őrzi a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. A készült fotók megtekinthető a "Fényképalbum BAZ-megye"-ben.
|
Vágó - Csorva - Zákányszék - Aranka-hegy - Bordány - Zsombó - Bábadűlő - Szatymaz (AK134-135-136-137) |
|
2018.09.26. 19:28 |
Szakasz hossza: 27,5 km
Időjárás: délelőtt borongós, esős, szeles, kb. 10°C-kal, délután ragyogó napsütés, erős széllel, 18°C-kal
Szakasz jelzettsége: gyengén jelzett szakasz, ritkák a táblák, felfestések, túraGPS, távcső ajánlott
Szakasz jellege: végig nyílt terep, nagyrészt aszfaltúton haladunk, jellemzője a szinte mindenütt feltűnő őszibarackos földek, monoton szakasz, nagyon kevés látnivalóval
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Ruzsa-Vágóról indul utunk, ahol egy élelmiszerbolt-dohánybolt-kocsma kombináció is található, készleteink feltöltését szolgálva. Egy műúton vezet minket a kék. Nemsokára egy szépen felújított tanyasi iskola mellett haladunk el, majd ezt követően letérünk a műútról. A kiskunságra jellemző homokos talajon folytatjuk utunkat számtalan gyümölcsös, legfőképp barackos kertek, földek mellett, ami szinte egész szakaszunkon uralkodó növénykultúra, hirdetve a környék baracktermelő "nagyhatalmi" voltát. Bő két óra elteltével érkezünk meg Zákányszék takaros kis településére, ahol egyből szembetűnik a község tiszta, rendezett, szemnek nagyon kellemes látványa. Feltűnően sok újépítésű ház található itt, tanúskodva a falu biztos jövőképéről. A Texas Pizzériában pecsételünk igazolófüzetünkbe, mellyel szemben áll egy nagyon szép katolikus templom is. Innen már folyamatosan forgalmas aszfaltúton haladunk egészen Bordányig, ahol a Viking Sörözőben találjuk a kéktúra bélyegzőt. A településen nem sok látnivaló akad egy, a zákányszékihez hasonló szépségű templomon kívül. A falut elhagyva ismét rátérünk egy homokos dűlőútra, ismét gyümölcsösök mellett elhaladva. Kb. 1 órás menet után át is érünk következő érintési pontunkra, Zsombó takaros, tiszta, nyüzsgő kis településére, ahol a főutcán található Jóbarát Vendéglőben tudunk pecsételni. A község a környéket uraló zsombékos területekről kapta a nevét, melyeknek egyikén, a zsombói őszsombékoson keresztül is vezet a kéktúra, különleges növénytársulásait bemutatva az errejáróknak. Innen ismét aszfaltúton haladva, néhány kilométer után, egy felüljárón keresztezzük az M5-ös autópálya vonalát is. Kb. 15 perc után érkezünk Szatymaz hangulatos, tiszta, rendezett településére, ahol a vasútállomás várójába lépve beütjük igazolófüzetünkbe a szakasz lezárására szolgáló kéktúra pecsétet.
|
Szekszárd-Bárányfok-Keselyűs-Szomfova-Lankóci gátőrház-Pörböly-Dunafürdő-Baja szakasz (AK 1) |
|
2018.06.25. 11:57 |
Szakasz hossza: 49 km
Időjárás: 28-30°C, változóan felhős-napos, kissebb záporokkal
Szakasz jelzettsége: jól jelzett szakasz
Szakasz jellege: Szekszárdtól Bárányfokig nyílt szakasz(szép rálátással a tolnai dombokra), onnan tovább erdei terep. A távhoz képest viszonylag kevés a látnivaló, ezért meglehetősen monoton ez a szakasz. Érdemes ezenkívül figyelembevenni, hogy összintemelkedésünk kb. 900 m!!!, ugyanannyi ereszkedéssel
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Szekszárd vasútállomásáról(pecsételőhely!!) indul 2 napos utunk. Az épület előtti kis parkban található a Rockenbauer Pál kopjafa, mely egyben a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra végpontja és az Alföldi Kéktúra kezdőpontja is. A vasúti átjáron átkelve gyorsan magunk mögött hagyjuk a tolna-megyei székhelyt, majd pár km után megkerülve a Csörge-tavat(figyelős szakasz!!), gabonatáblák közt elhaladva felkapaszkodunk a Sió töltésére, melyen a Bárányfokig rajta is maradunk. Többször nagyon szép panorámát láthatunk a tolnai dombok, valamint a nagyon szép fekvésű Szekszárd irányában. Bárányfokra megérkezve a Frigyes Főherceg Őfelsége Pavilonját keressük fel, melynek lenyűgöző stílusban készült épületének falára szerelve találjuk a kéktúrabélyegzőt. Ehhez egy tetszetős faházakból és ahhoz kapcsolódó étteremből álló épületegyüttest rejtő kis parkon kell átkeljünk. Sajnos az étterem csak az itt megszállók ellátását szolgálja, nem nyilvános. Itt található még egyébként a gemenci-erdei kisvasút egyik végállomása is. Innen továbbindulva lépünk be először a hatalmas kiterjedésű Gemenci-erdő sűrűjébe, ahol az elkövetkező 2 napban fogunk bolyongani. A sűrűben többször kerülnek szemünk elé hangulatos holtágak, tavak, kidőlt, vagy még lábon álló famatuzsálemek, szépen kiépített pihenők. Következő pecsételőhelyünk Keselyűs, ahol a csárdát sajnos már régóta bezárva találjuk. Épült helyette egy hangulatos vendégváró pont a kisvasút állomásánál, ahol a pecsételésen kívül inni-enni tudunk a büfében, valamint kultúrált mosdók, pihenőhelyek, sőt még egy játszótér is rendelkezésünkre állnak. A sínek túloldalán egy szélesebb holtág is található csónakkikötővel. Egyetlen hibája a helynek hogy üzemelése nem folyamatos, nyitvatartáshoz kötött. Hétfő kivételével naponta 10-17 óra között kereshetjük fel a helyet. Innen egy végtelen hosszúnak tűnő aszfaltozott töltésen folytatjuk tovább utunkat, melynek mentén gyakran lehetünk figyelmesek vaddisznófalkákra. Hosszú-hosszú kilométerek után érjük el a Szomfovai erdészházak tisztását, ahol egy szépen faragott emlékmű hívja fel figyelmünket az egykor itt megbúvó kis falura, mely akkoriban egy mocsárvilág kellős közepén feküdt, védelmet nyújtva nem egyszer az egykori tatár-, vagy törökdúlás elől idemenekülő embereknek. A kis település többszáz éve elpusztult már. A helyén maradt nagy kiterjedésű tisztás tökéletesen alkalmas éjszakai sátorozáshoz, az emlékmű mellett padokkal, asztalokkal kialakított pihenőhely végett. Másnap tovább indulva jónéhány kilométeren át kanyargunk az erdőkkel határolt gáton, többször szép kilátással a tolnai dombokra, illetve a Mecsek vonulataira. Egy-két helyen még a Zengő-csúcsot is megpillanthatjuk. Ezt követően érkezünk a Lankóci gátőrház épületegyütteséhez, ahol a kerítésre szerelt kéktúrabélyegzőn kívül egy kb. 100 éves szivattyúházat, valamint egy szépen berendezett, a korabeli vízügyi munkákat, eszközöket, fotókat bemutató múzeumot is találunk. Ezek megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges! Innen továbbhaladva megéri letérni a kékjelzésről a kék kereszt jelzésre, mely párhuzamosan halad a töltés vonalát továbbra is követő kékkel, csak épp bent a hűvös erdőben(nyáron ez nagy előny), útbaejtve egy kisvasút hangulatosan kialakított állomását pihenővel, valamint egy szép kilátóhelyet a Malomtelelő szép holtágára, mely egyben fokozottan védett hely is. A Lassi vasúti megállóhelynél csatlakozunk újra a kéktúra nyomvonalához, ahol egy halászati múzeumot, valamint egy szépen kialakított pihenőhelyet is találhatunk játszótérrel. Innen hosszasan követjük a kisvasút nyomvonalát, egészen a Nyárilegelő megállóhelyig(ismét szép rálátás egy szélesebb holtágra, pihenőhely), ahol elhagyjuk a vasúti nyomvonalat és déli irányban haladunk tovább Pörböly felé, amit innen kb. 1 óra alatt érünk el. A Gemenci-erdei kisvasút végállomásán büfé, pihenők és mosdó áll rendelkezésünkre, frissülésünket szolgálva. Pihenő után folytatva utunkat az erdőben mind szélesebb dunaholtágak mellett haladunk(Cserta-Duna, Vén-Duna), több szépen kialakított pihenőhely esik utunkba, miután elérjük a Dunafürdő nevezetű szép fekvésű üdülőtelepülést. A kanyargós kisutcákon érjük el a Türr István dunahidat, melyre felkapaszkodva a széles Duna, valamint túlpartján Baja város monumentális látványa tárul szemünk elé. A túlsó oldalon egy kerékpárúton leereszkedve érkezünk a Gemenci Vándorpontnak nevezett épülethez(az épületben Büfé is működik, de akár egy frissítő zuhanyzásra is van lehetőség), ahol a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegző is található. A készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum (Tolna-megye)"-ben.
|
Álmosd-Konyári Kálló-Pungurhegyi iskola-Kepecstag-Vértesi út-Létai út-Ludas csárda(AK 242-243) |
|
2018.06.06. 13:01 |
Szakasz hossza: 30,65 km
Időjárás: 32°C, fülledt nyári idő, szikrázó napsütés
Szakasz jelzettsége: gyengén jelzett szakasz, sok helyen könnyű elkavarodni, egy jó távcső, de inkább egy túra GPS ERŐSEN!! ajánlott
Szakasz jellege: nagyon szép, homokos-buckás-dombos erdők, rétek váltják egymást, kissé monoton, kevés látnivalóval
Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az álmosdi pecsételőpontról indul utunk, mely az erdőben, a kék és zöld jelzések kereszteződésében található(egy akácfa törzsére szerelve a pecsételődoboz, még pecsételőpárna is található volt benne ottjártamkor!!). Ide legrövidebb úton Álmosdról jutunk el a kék négyzet jelzésen, mintegy 4 km távolságot leküzdve máris a távból. Elsőként az Alföldre egyáltalán nem jellemző változatos felszíni formákon akad meg tekintetünk, melynek köszönhetően jelentős szintkülönbséget is le kell küzdjünk ezen a szakaszon: 588 méter szintemelkedéssel, valamint 604 méter süllyedéssel. A másik szembetűnő változás a korábbi szakaszokhoz képest a homokos talaj, melybe helyenként bokáig süppedünk, jelentősen vesztve így tempónkból(érdemes ezt is belekalkulálni a teljesítéshez szükséges idő számításánál, kb. 1-1,5 km/h-s sebeségcsökkenés tapasztalható!). Emellett nem elhanyagolható körülmény, hogy nyári időszakban rendkívül, szinte már elviselhetetlenül sok errefelé a szúnyog. Megállni lehetetlen az erdőben, egyből meglepnek minket, pihenésre inkább a nyílt szakaszok, rétek, legelők alkalmasak, ahová már nem jönnek utánunk a kellemetlen vérszívók. Különleges hangulatot kölcsönöz a helynek a viszonylag nagy területen előforduló fenyves(elsősorban vörösfenyő), mindenfelé érezni az édeskés, gyantás illatát. A homokos talajjal kombinálva meg aztán egészen olyan érzés kerít hatalmába, mintha mediterrán tengerparton mászkálnánk és a következő kanyarban elénk tárul a kéklő tenger fenséges látványa. Persze ez csak illúzió marad... A szakaszon előrehaladva szinte már monotonnak tűnik, ahogyan egymást váltják az akácerdős, fenyves szakaszok, dombos rétek, legelők, elhagyott, vagy éppen szépen karbantartott tanyák, kisebb mezőgazdasági területek. Egyedüliként a Kepecs-tag töri meg a rendet, mely egyébként pecsételő pont is egyben, egy nagy területen elterülő gazdaság, istállókkal, lakóépületekkel, karámokkal, jószággal. A szakasz végpontjához közeledve a korábban oly sűrűn hullámzó dombok kezdenek ellaposodni, meggyérülni, mind jobban kisímul a táj, mire kiérünk a Debrecent Létavértessel összekötő műúthoz, ahol az egykori Ludas csárda romjai is éktelenkednek. A készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Hajdú-Bihar megye)"-ben.
|
Regéc - Boldogkőváralja |
|
2018.05.04. 12:27 |
Szakasz hossza: 17 km
Időjárás: 26°C, szikrázó napsütés, kellemes szél, koranyári meleg
Szakasz jelzettsége: végig jól követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, szinte végig hegyi, erdei szakasz, Arkától kezdve aszfaltúton haladva
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Regécről, a Veronika Panzió kapujától indul utunk, amelyre egy csinos kis faládikó van rögzítve, a kéktúrapecsét lelőhelye. Gyorsan átszeljük a hangulatos, csendes kis hegyi falvacskát, amikor is meredeken kaptatni kezd az ösvény erdőkön, mezőkön keresztül. Innen már többször is rálátunk a várra, magasan a várhegy tetején. A várhegy lábáig felkapaszkodva aztán választhatunk egy jelöletlen, hosszabb, de kevésbé meredek szerpentinút, és egy közvetlen, meredek, de rövidebb szűk ösvény közül, mely kék "L" betűvel van jelezve. Felkapaszkodva a várhoz belépődíj ellenében körül is nézhetünk az épületen belül szépen berendezett múzeumban, valamint körbejárhatjuk a romos falakat és gyönyörködhetünk az onnan nyíló körpanorámában. Nyugati irányban szépen belátható már a Cserehát, észak-kelet-déli irányban pedig a Zemplén erdős rengetei. A várban még egy szépen berendezett, panorámás terasszal bővített büfében/étteremben is elidőzhetünk kedvünk szerint. Innen rövid idő alatt leereszkedhetünk a kék folytatásával Mogyoróska csendes, nyugodt utcácskáira, ahol akkora a csend, mintha az idő is megállt volna. Pihenésre, város zajától való elvonulásra a legtökéletesebb hely. Gyorsan el is hagyjuk az aprócska települést, hogy tovább ereszkedjünk az Arka-patak páratlanul szép, zúgókkal, sziklákkal, aprócska vízesésekkel tarkított mesés völgyébe. Útközben még a Hármashegyi-legelőt is útbaejtjük, ahonnan lélegzetelállítóan szép panoráma nyílik a Regéci várra és a környező vonulatokra. Tovább folytatódik az ereszkedés a patakvölgyben, mígnem elérjük Arka település takaros utcácskáit, házait. Szinte már valószerűtlenül nagy itt a csend, a nyugalom, a béke, a szépség. És mégis, létezik még ilyen... A települést elhagyva már végig aszfalton ereszkedünk Boldogkőváralja településig, ahonnan egy komoly kaptatóval érjük el az eszményi fekvésű vár kapuját a kék "L" jelzésű ösvényen. A kéktúrapecsét a várkapu vasrácsának belső oldalán található. Füzetünkbe való beütésével zárjuk rövid, de gyönyörű látnivalókban gazdag szakaszunkat. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(B-A-Z-megye)"-ben.
|
Makkoshotyka - Eszkála erdészház - Istvánkúti vh. - Regéc |
|
2018.05.03. 20:34 |
Szakasz hossza: 28 km
Időjárás: 26°C, szikrázó napsütés, kellemes széllel, koranyári idő
Szakasz jelzettsége: végig jól követhető jelzések
Szakasz jellege: nagyon szép, kiterjedt bükkösökkel, sok kilátóponttal, látnivalóval
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Makkoshotykáról indul utunk, egy információs tábla oldalára szerelve találjuk a kéktúrabélyegzőt. Nyugati irányban hagyjuk el a települést, szinte azonnal meredeken kaptatva fel a hegyek közé. Néhány kilométer után érkezünk a Cifra-kút kellemes pihenőjéhez, ahol szusszanva egyet a kellemes környezetben kevésbé meredek erdőgazdasági úton haladunk tovább. Kb. 10 kilométer megtétele után érkezünk szakaszunk második pecsételő pontjához az Eszkála erdészházhoz. Innen már szinte egymást követik a szebbnél szebb látnivalók. Elsőként a Kerek-kő sziklakilátóját látogatjuk meg, melyhez egy kis szakaszon el kell hagyjuk a kék jelzést, ahelyett a kék háromszöget választva. Lélegzetelállító panoráma fogad minket a szikla peremére kikapaszkodva, alattunk a Kemence-patak völgye, távolabb pedig a Milic-csoport vonulatai. Nem sokat kell innen továbbhaladjunk a kéken, a Mlaka-réten letérünk a sárga háromszög jelzésen a következő látványosság megtekintéséhez, a Sólyom-bérc(564 m) szikláiról nyíló panorámához. Kemény kaptatóval érjük el a sziklaperemet, de megéri a fáradságot. A Kerek-kőhöz hasonlóan innen is pazar kilátásban lehet részünk, de ezúttal a hegység déli vonulataira, illetve nyugati irányban a regéci vár romjaira. Visszatérve a kékre ismét néhány kilométert kell csak megtennünk a következő látványossághoz az István-kúthoz, illetve az azt körülvevő Nyírjes Természetvédelmi Területhez. Különleges hangulata van a helynek a rengeteg kidőlt, elkorhadt idős nyírfa láttán, ezenkívül egy mesébeillő vadászházat is megfigyelhetünk itt, melyet szemmel láthatóan elhagytak egykori gazdái. Nem messze innen található az István-kúti kulcsosház, ahol a kéktúrabélyegzőt is találjuk. Folytatva utunkat, néhány újabb kilométer megtétele után (letérve ismét a kékről a kék háromszögre) érkezünk meg túraszakaszunk legszebb látványosságához a Nagy-Péter-mennykő sziklakilátójához(709 m). A lélegzetelállító 180°-os panorámát szemlélve, hamarosan megértjük, miért is kaphatta ez a kilátópont ezt az elnevezést. És tényleg, mintha a mennyben járnánk… Utunk utolsó szakaszán még mindig nem ér véget a látványsorozat. Hamarosan megpillanthatjuk a Pengő-követ, mely onnan kapta nevét, hogy a különleges kőzetet egy másikkal összeütve jellegzetes pengő hangot hallat. Rockenbauer Páléknak még szépen szól is a filmjükben, manapság azonban már nem „működik” a jelenség, a sziklát körbetelepülő fáknak köszönhetően, melyek elfojtják az akusztikát. A Dorgó-nyergen (711 m) átkelve erős ereszkedésbe kezdünk Regéc felé, de még útba ejtjük a monumentális méretű Kemence-követ, mielőtt leérve a faluba, a Veronika Panzió kapujára szerelt faragott faládikóban találva a bélyegzőt, beütjük azt füzetünkbe, élménygazdag szakaszunk lezárásaképp. A túrán készült fotók megtekinthetők a „Fényképalbum(B-A-Z-megye)”-ben.
|
Bózsva - Nagyhuta - Vágáshuta - Nagy-nyugodó-nyereg - Cirkáló-tanya - Makkoshotyka |
|
2018.05.03. 18:19 |
Szakasz hossza: 34 km
Időjárás: 28°C, szikrázó napsütés, fülledt nyári meleg
Szakasz jelzettsége: jól követhető jelek
Szakasz jellege: jórészt erdőben haladó monoton, hosszú szakasz, kevés látnivalóval
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bózsváról indul utunk, a Faluház előtti oszlopra van szerelve a kéktúrabélyegzőt rejtő dobozka. Egy rendkívül monoton, fizikálisan és pszichésen is nagyon megterhelő szakasz áll előttünk. Kezdetben nagyon hangulatos erdőkben, kiszáradt patakmedrekben, magasból lefutó patakok partján vezet utunk. Sorban hagyjuk magunk mögött Kishuta, Nagyhuta(pecsételőhely), Vágáshuta(pecsételőhely) településeit. Érdemes itt alaposan feltankolni készleteinket, mert az elkövetkező bő 20 km-en keresztül egyetlen forrással, bolttal, településsel sem találkozunk. A kezdetben hangulatos erdőrengetegek egyre megszokottabb látványként szolgálnak, mind monotonabbnak érezzük a végtelen menetelést hegyre fel, völgybe le. Nagy nehézségek árán eljutunk a Nagy-nyugodó-nyeregbe, ahol továbbra sem vár semmiféle említésre méltó látványosság néhány információs táblán és a kéktúrapecséten kívül. Az utolsó harmada a szakasznak lassan már igazi szenvedéssé kezd változni, értelmetlen le-föl szakaszok váltogatják egymást. Egyetlen valóban érdekes látványossága a szakasznak az út végefelé az ösvény szélén álldogáló, hatalmas Rákóczi-fa. Elérve a Cirkáló-tanyára gyorsan pecsételünk füzetünkbe, aztán erőltetett menetben elvánszorgunk a még kb. 4 km távolságban lévő Makkoshotykáig, hogy az információs tábla falára erősített kéktúrabélyegzővel végre lezárhassuk ezt a rendkívül monoton és hosszú szakaszt. Jogosan tesszük fel a kérdést: "miért is vezet erre a kéktúra??". Persze erre csak találgatni tudunk... A túra során készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(B-A-Z-megye)"-ben.
|
Hollóháza - Bodó-rét - Füzér - Bózsva |
|
2018.05.03. 14:01 |
Szakasz hossza: 25 km
Időjárás: 26°C, szikrázó napsütés, koranyári meleg
Szakasz jelzettsége: Füzérkomlósig kitűnően jelzett, onnan sokszor követhetetlenül gyéren (GPS ajánlott!)
Szakasz jellege: nagyon szép, főként hegyi szakasz, meredek emelkedőkkel, ereszkedőkkel, Füzértől „átvált” a terep lágy hullámzó dombságba
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Hollóházáról indul utunk, ahol az Országos Kéktúra(OKT) 0 kilométerköve is található, valamint egy OKT-emlékmű is, mely a kéktúrázóknak igazi zarándokhelye. Az innen pár méterre található Vadász Sörözőben (is) található a kéktúra bélyegző. Déli irányban indulunk el a település főútján, majd egy kereszteződésben hirtelen északkeleti irányba fordít a kék, meredeken a hegyre fel. Hosszú kaptató kezdődik innen egészen a Nagy-Milic (894 m) csúcsáig, pihenésképpen a Bodó-réten állhatunk meg egy pecsételés erejéig, valamint a Szlovákia irányában nyíló panorámában gyönyörködni, ahonnan még Kassa is látható. Aki a "Másfélmillió lépés Magyarországon" című filmen nevelkedett, vagy egyszerűen csak régen nem járt erre, megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy a Nagy-Milic csúcsára érve az egykori bükkrengeteg mára erősen megritkult, vagy elpusztult, helyét fiatalos erdő vette át, de még jópár emberöltő, amíg régi pompájában díszeleghet a Milic-csoport főgerince. A csúcson egy oszlop áll, mely nem turistákhoz méltó szövegek, jelzések hordozója. Bár egy kis pihenőhely is van itt kialakítva, hosszabban elidőzni mégis nem itt, hanem a nem sokkal meszebb magasodó Kis-Milic csúcsán érdemes, ahol egy kitűnő állapotban lévő fakilátó is található, melyről páratlan panoráma nyílik a hegység délebben fekvő vonulataira, a Hegyközre és az Alföldre. Meredek hegyoldalon kezdünk ereszkedni Füzér irányába, melyet először a várhegy tövénél érünk el. Kihagyhatatlan látnivaló a vár, mely Magyarország hét csodáinak egyike, és a panoráma sem utolsó, melyben innen részünk lehet. A falu központjában található a kéktúrapecsét. Innen egy aszfaltút mentén (több pontról szép kilátás nyílik a Füzéri várra) jutunk el a szomszédos Füzérkomlósra, melyen áthaladva a Bózsva patak mentén haladunk Bózsva felé kissé elhanyagolt, sokszor hiányosan jelzett utakon (GPS ajánlott!!). A faluba megérkezve a Faluháznál található kéktúra bélyegző füzetünkbe való beütésével zárjuk szakaszunkat. A túrán készült fotók megtekinthetők a „Fényképalbum(B-A-Z-megyében)”.
|
Bakonszeg - Berettyó gát - Berettyóújfalu - Gáborján - Csere-erdő - Hencida(AK 224-231-232) |
|
2018.05.03. 12:19 |
Szakasz hossza: 26,5 km
Időjárás: 22°C, szikrázó napsütés, koranyári hőség
Szakasz jelzettsége: gyéren jelzett szakasz, de a gátmenet miatt jól követhető
Szakasz jellege: nagyon szép, változatos terep, erdős, dombos, pusztai szakaszok váltják egymást
Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bakonszegről indul utunk a Bessenyei György múzeumtól, mely pecsételőhely(az udvaron egy oszlopra erősítve). Ottjártamkor épp nem üzemelt a múzeum, átalakítási munkálatok folytak a területén. Itt élte élete utolsó 24 évét a "bihari remete" néven ismert egykori császári testőrtiszt, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége. Mielőtt felbaktatnánk a Berettyó töltésére, annak lábánál pillanthatjuk meg a Bessenyei György obeliszket. Folytatva utunkat a gáton nagyon szép látvány tárul elénk, erdőfoltok, Bihari Legelő Tájvédelmi Körzet, szántók, kunhalmok sorozata váltogatják egymást, április környékén pedig borítva a gátoldal a lila ökörfarkkóró virágrengetegével. Gyakran röppenek föl Nagy-Kócsagok a Berettyó növényzettel sűrűn benőtt partjáról. Hamarosan föl tűnnek a távolban Berettyóújfalu tornyai, házai, valamint forgalmas hídja a folyó felett, melynek északi végénél érjük el a várost. A 47-es útra kiérve, pontosan annak túlsó oldalán találhatjuk a kéktúrabélyegzőt a TIVIZIG portája melletti vasoszlopra szerelve. A kék innen egyből vissza is terel minket a folyópartra, de mindenféleképpen érdemes kitérőt tenni a forgalmas, nyüzsgő kisváros központja felé. Kihagyhatatlan látnivaló a Bihar-Múzeum állandó és időszaki kiállításai, mely helyi leletekkel, tárgyakkal, korabeli dokumentumokkal gazdagon berendezett termein keresztül betekintést enged a helység és környékének őskori, középkori, múltszázadi történelmébe, kultúrájába, valamint áttekintést nyújt az itt előforduló állat és növényfajok sokféleségéről, azok életmódjáról. Múzeumbejárásunkat még tárlatvezető is segíti egy tapasztalt szakember személyében. Innen nem messze található Berettyóújfalu református temploma, melynek egyik kuriózuma az az orgona, melyen még Liszt Ferenc is játszott. A diákélettől nyüzsgő belvároson átvágva keleti irányban hagyjuk el(még mindig nem a kéken) a települést a nagyforgalmú, kamionoktól hangos elkerülő utat is keresztezve egy poros földúton lassan felemelkedve egy domb tetejére, melynek monumentális éke a Herpályi Monostorrom, az egykor itt elterülő Herpály település 12. század környékén épült hatalmas egyházi épületének maradványai. Innen szép kilátás nyílik a környező dombocskákra, erdőkre szántókra, de a nyugati égtájt még mindig Berettyóújfalu tornyai uralják. Kellemes szemlélődést és pihenést követően megkezdjük a visszatérést az országos kékre dűlőutakon bandukolva hűvös erdők mellett, délibábos szántóföldek peremén. Ismét a Berettyó gátjára fölkapaszkodva nem várt látvány tárul elénk, az Erdélyi-Szigethegység távolban kéklő vonulatainak fenséges panorámájával. Keleti irányban haladva szinte lépésről lépésre egyre többet mutatva magából. Kezdetben csak a Nagyváradot környező Királyerdő, Meszes- és Réz-hegység, később azonban feltűnik a Bihar-hegység hatalmas északi tömbje, 1800 métert is meghaladó csúcsaival, végül láthatóvá válik a Belényesi-medence nyugati szélén húzódó Béli-hegység északi tömege is. A látványban gyönyörködve szinte észre sem vesszük azt a jópár kilométert, meg eltelt órát, amikor is egy nagyobb folyókanyarulat után feltűnik Gáborján templomtornya. A falu főutcájára rátérve nem mindenapi látnivalóban lehet részünk. A község igazi építőművészeti ritkaságainak számító, úgynevezett "parasztbarokk" stílusban épült homlokzattal készült régi lakóházak. Emellett érdemes megtekinteni a 17. század derekán épült, azóta többször felújított református templomot is. Aki az Alföldi Kéktúra mellett a Hajdú-Bihar megyei kéktúrát is teljesíteni óhajtja, pecsételnie kell a megyei igazolófüzetbe (nem AK pecsételőpont!!) is, ami helyi boltok, intézmények nyitvatartási idejét tekintve (lényegében délelőtt van nyitva minden) nem túl egyszerű dolog. Keleti irányban elhagyva a települést ismét a Berettyó töltésén folytatjuk utunkat, a már jól megszokott hegyvidéki panorámával a háttérben. Néhány kilométer megtétele után érkezünk meg a Csereerdő Tájvédelmi Körzet növény-és állatritkaságoknak is otthont adó nagyrészt sziki és mocsári kocsányos tölgyes ligeterdejébe. Igazi ritkaságként fellelhetőek itt az agárkosbor, sziki kocsord, fecskefarkú lepke, szarvasbogár, csőszcincér, fekete gólya, kék vércse, vörös vércse, hogy csak néhányat említsek. Az erdőt elhagyva már utunk végéhez közeledünk Hencida tepmlomtotnyát megpillantva, ahol a településre beérve a vegyesboltban beüthetjük igazolófüzetünkbe a szakaszunk végét jelentő pecsétet. A túrán készült fotók megtekinthetők a „Fényképalbum(Hajdú-Bihar-megyében)”.
|
|