Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Aggtelek - Zádorfalva - Gömörszőlős - Kelemér - Putnok		2019.04.24. 10:57
Szakasz hossza: 31,1 km   Időjárás: szikrázó napsütés, 22°C, koranyár   Szakasz jelzettsége: hiányosan jelzett szakasz, GPS, távcső erősen ajánlott   Szakasz jellege: kissé monoton, hosszú szakasz, kevés látnivalóval, 878m összintemelkedéssel   Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az Aggteleki-bg. bejáratától indul utunk, ahonnan egyenes út vezet a szlovák-magyar határátkelőhöz. Még az átkelő előtt derékszögben nyugatnak fordul az út a határvonal mentén haladva. Magyar területen zárt erdőségben vezet utunk, ezért érdemes a dombtetőre felérve átlátogatni a szlovák területre, ahonnan szép panoráma nyílik a távolabbi magasabb hegyvonulatokra, völgyekre, városokra. Néhány km után eltér a kék a határvonaltól és hosszú km-eken keresztül ismét zárt erdőségben haladunk, míg Zádorfalva fölött szép fekvésű legelőkkel, mezőkkel borított dombok közé érünk, majd le is ereszkedünk a valaha szebb napokat látott faluba vezető aszfaltútra. A település nagy része lepusztult, romos épületekből áll, meglehetősen nyomasztó hangulatot árasztva. A kocsmában a bejárati ajtótól jobbra, a falra rögzítve találjuk a pecsételő dobozkát. Innen nyugati irányba fordulva hamar elhagyjuk a falut, egy völgybe ereszkedve, mely mindinkább összeszükűl. Ráadásul jobbról-balról kökénybokrok szegélyezik az ösvényt, mely igen csak megnehezítik a haladást. A vendégmarasztaló kökényest magunk mögött hagyva utunk emelkedni kezd, egészen a Karu-fészke-tetőig, ahonnan szép kilátás nyílik a Putnoki-dombságra, Gömörszőlősre, illetve távolabbra a Mátra és a Karancs kéklő vonulataira. Érdemes itt elidőzni egy kicsit. Mérhetetlen nyugalom és csend uralja a vidéket. Innen ereszkedünk a tüneményes Gömörszőlős aprócska településére. Úgy érezzük, megállt itt néhány 100 éve az idő, teljesen jogosan, hiszen lépten nyomon a régi paraszti életet idéző tájházakba, épületekbe, templomba botlunk. Igazi felüdülés a léleknek a hosszú, monoton szakaszt teljesítve(a pecsét a tájház előtti infótábla oszlopára szerelve!!!). Innen aszfaltúton haladunk tovább a pár km-re fekvő Kelemér településére, ahol ismét pecsételnünk kell a Tompa Mihály múzeum kerítésére erősített kéktúrabélyegzővel. A múzeum a költő egykori lakóháza, bármikor megtekinthető. Keleti irányban hagyjuk el a települést, egy ideig aszfaltúton kanyarogva, majd betérve egy kiterjedt zárt erdőségbe. Nemsokára elhaladunk a Nagy-, és Kis-mohos tavak mellett, melyeknek felületét tőzegmohaláp borítja be szőnyegszerűen, sajátos növénytársulásoknak adva otthont. Sajnos a természeti látványosság részletesebben nem látogatható, szigorúan védett terület. Nem messze innen, felkapaszkodva az erdős dombgerincre érdemes kitérőt tenni északi irányba egy tisztásra, ahonnan lenyűgöző rálátás nyílik a Magas-Tátra csipkézett vonulataira. Déli irányba fordulva ereszkedésbe kezdünk, egészen a putnoki halastavak mellett is elhaladó aszfaltútig. Festői környezetben fekszik a tó, sok horgász, turista, pihenni vágyó család látogatja, érdemes elidőzni néhány percet a partján. Továbbhaladva, néhány km után érkezünk meg Putnok városába, és annak szépen kiépített főterére. Innen még kb. 1,5km a vasútállomás várójának falára erősített kéktúradobozkáig, mely egyben a több, mint 30 km-es szakaszunk lezárására is szolgál. Atúrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum B-A-Z megye"-ben.

Szádvár - Derenk - Jósvafő - Aggtelek		2019.04.23. 11:27
Szakasz hossza: 24,5 km   Időjárás: változóan felhős-napos, kellemes tavaszi idő, 19°C   Szakasz jelzettsége: kíválóan követhető jelzések, de a táblák több helyen fordítva vannak felszerelve, ezáltal nem a helyes irányba mutatnak   Szakasz jellege: nagyon szép hegyvidéki szakasz, sok szép látnivalóval, a zárt erdőségeket itt-ott szakítják meg festői szépségű tisztások, legelők, rétek, 1199m összintemelkedés   Egyéni tapasztalatok, benyomások: Szádvár romjaitól indul utunk, ahová legkönnyebben Szögligetről juthatunk fel, kb. 2 km-t megtéve odáig. A várból nyíló panorámában kigyönyörködve magunkat zárt erdőségben haladunk tovább egészen Derenkig, mely egy kiterjedt tisztáson nyújtott lakhelyet főként lengyel nemzetiségű lakosainak mielőtt végleg kitelepítették őket(vadászterületté nyilvánítva a környéket) és teljesen elnéptelenedett, lepusztult. Ma már csak táblák figyelmeztetnek minket az egykori házak helyeire, illetve az egyetlen megmaradt épület, az egykori iskola, melyet múzeumnak rendeztek be. Háta mögött egy hangulatos kápolnát találhatunk manapság, lengyel zászlókkal díszítve, mely az ide visszazarándokoló leszármazottak emlékezetéről tanúskodik. (itt pecsételnünk is kell, melynek dobozkája az információs tábla oszlopára van rögzítve) Különleges hangulata van a helynek. Tovább indulva ismét zárt erdőségeken haladunk keresztül elérve Szelcepuszta festői szépségű hatalmas tisztását, ahol több hangulatos erdei házacska, istálló(lipicai lovakkal) és igényes külsejű turistaszállás is található. Mindenképp megéri néhány percet szemlélődni, lepihenni ezen a gyönyörű helyen, páratlan szépségű vidéke ez hazánknak. Némi erdei sétát követően ismét egy nagy kiterjedésű, hasonló szépségű tisztásra érkezünk, ahol számtalan felszíni karsztjelenségre, szép panorámákra és hucul lovakra lehetünk figyelmesek. Felejthetetlenül gyönyörű vidék. Mindenütt a csend, a nyugalom és a béke uralkodik a vidéken. Meredek ereszkedővel érkezünk a Tohonya-patak szurdokszerű erdős völgyébe, hangulatos sziklafalak között kanyarogva, mire elérkezünk Jósvafő meseszép településére, ahol számos népi lakóház, régi templom mellett elhaladva, kanyargós utcácskákon juthatunk el(a kékről ideiglenesen letérve, megéri!!) a Baradla-bg. jósvafői bejáratához(a pénztár melletti falra erősítve található a kéktúra pecsét dobozkája), útbaejtve a jósvafői tengerszem türkizkék víztükrét is. A barlangba (hasonlóan bármely másik bejáratához) csak vezetett túrákkal léphetünk, évszaktól függően különböző időpontokban, érdemes előzetesen érdeklődni. Meredek kaptatón térünk vissza a település feletti hegyoldalban folytatódó kékre, újabb zárt erdőségeken keresztülhaladva, majd néhány km után, kilépve az erdőből Aggtelek aprócska, takaros települését pillanthatjuk meg mélyen alattunk. Innen még mindig tovább emelkedik utunk a sziklás, nyílt terepen, egészen a Baradla-bg. aggteleki bejárata fölötti hatalmas sziklafal tetején épült kilátópontig, ahonnan pazar kilátás nyílik a Putnoki-dombság, Upponyi-hg. és a Bükk-hg. távoli vonulataira. Meredek lépcsőn ereszkedünk le a barlang bejáratához, melytől nem messze (a pénztár melletti vendéglő és szálló falára szerelve) találhatjuk a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum B-A-Z-megye"-ben

Baja - Duna-part - Ósükösd - Szent Anna-kápolna - Sükösd - Ólom-hegy - Érsekhalma - Hild - Hajós - Császártöltés (AK111-117)		2019.03.19. 18:40
Szakasz hossza: 60 km Időjárás: változóan felhős-napos, koratavaszi idő, 14°C   Szakasz jelzettsége: többségében jól követhető jelek, egy-két helyen szükség lehet GPS-re, távcsőre   Szakasz jellege: nagyon szép, sok látnivalóval, természeti értékekkel, vízparti, nyílt és erdős szakaszok váltogatják egymást, szép panorámákkal, jelentős, összesen 1095m!!! szintemelkedéssel   Egyéni benyomások, tapasztalatok: Bajáról indul utunk, a kikötő melletti Gemenci vándorponttól, ahol a kéktúrabélyegző is található a kerékpártároló falára szerelve. Mielőtt továbbindulnánk, érdemes egy kis kitérőt tenni a gyönyörű történelmi belváros felé a Sugovica partján kialakított sétányon. A Duna partján folytatódik utunk, miközben egyre inkább magunk mögött hagyjuk a város zaját, helyette erdőzúgás és madárdal kíséri utunkat a hosszú(több mint 10km), aszfaltozott töltésen, hangulatos kempingek, üdülők, hétvégiházak sora mellett elhaladva, melyről végül keleti irányban térünk le Ósükösd felé, ahol a turistaház kerthelyiségében találjuk a kéktúrabélyegzőt. Innen a hangulatos  Vajas-fok partján haladunk tovább szántóföldek között, néhány újabb km után a Szent Anna-kápolnát és annak ódon kertjét megpillantva, melyet a legenda szerint egy vadász építtetett leánya emlékére, akit tévedésből lőtt le egy vadászat alkalmával. Innen már jól látható Sükösd forgalmas, rendezett települése hangulatos dombok oldalában meghúzódva, visszanézve innen pedig már többször is megpillanthatjuk a közeli Mecsek legmagasabb pontját, a 680m magas Zengőt. Sükösd egy alkalmas kiszállási pont a szakaszunkon, tekintve, hogy az elkövetkezendő kb. 25 km-t erdőben tesszük meg, és a környék bővelkedik jobbnál jobb szállásokban. A települést gyorsan magunk mögött hagyjuk(a XVIII. században betelepített német ajkú lakosság máig álló néhány jellegzetes népi lakóházán kívül nem sok látnivaló akad), majd néhány km után belépünk a hatalmas kiterjedésű vegyeserdőbe, ahol már jelentős szintkülönbségeket is le kell küzdjünk. Az erdő rendkívül gazdag apróvadban és nagyvadban(gímszarvas) egyaránt. Kétségkívül, erdei tartózkodásunk csúcspontja az Ólom-hegyen(173m) található, egykori geodéziai mérőtoronyból kialakított kilátó panorámája. A torony tetejére felmászva felejthetetlen látvány tárul elénk, pompás rálátással a Mecsek és messzebb a Villányi-hg. kéklő vonulataira. Nem sokkal Érsekhalma előtt érkezünk meg a hajósszentgyörgyi vadászházhoz, mely gyönyörű környezetben fekszik, több szépen kialakított pihenőhellyel. Érsekhalma településén nem sok látnivaló akad, ezért csak keresztül haladunk rajta, hogy nemsokára keresztezzük a rendkívül forgalmas 54-es utat. Ennek túlsó oldalán magasodik az Érsekhalmi Földvár impozáns méretű képződménye, melyre lépcsőkön fölkapaszkodva ismét szép panoráma tárul elénk. A földvárat magunk mögött hagyva átkelünk a Dunavölgyi-főcsatorna hídján, majd északnak fordulva a csatorna vonalát követjük hosszú-hosszú km-ken keresztül, míg egy újabb hídon visszatérve az innenső parta megpillantjuk a hangulatos dombtetőkre épült Hajós pincefalu tüneményes települését. Hangulatos kis utcácskákon vezet keresztül utunk, ahol egymást érik a szebbnél szebb pincék, vendégházak, borozók, melyek közül vannak 100 évnél is idősebb épületek. Mesebeli hangulat lesz úrrá az idelátogató gondolatain. A pincefalu keleti végében, az 54-es út mellett találjuk a Judit vendégházat, melynek falán található a kéktúrabélyegző dobozkája. Innen érdemes letérni a kékről, mely a Dunavölgyi-főcsatornán vezetne tovább helyette a kék négyzetet követve, mely keresztül vezet a Vörös-mocsár Természetvédelmi Területen. Igazi vad tájék, mesébe illő formájú fákkal, mocsarakkal, dombokkal. 4-5 km megtétele után déli irányból érjük el a szakaszunk végállomását jelentő Császártöltés szép, rendezett települését. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Bács-Kiskun-megye"-ben.

Petróczi iskola - Back Kápolna - Ásotthalmi erdő - Csorvai erdő - Ruzsa - Kállai erdő - Pálfi erdő - Vágó		2019.02.03. 11:01
Szakasz hossza: 27,25 km Időjárás: szikrázó napsütés, koratavasz, 10°C Szakasz jelzettsége:kiválóan jelzett szakasz, végig jól követhető jelzések Szakasz jellege: nagyon szép, túlnyomóan erdős homokhát, 506 m összintemelkedéssel Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az egykori Petróczi iskolától indul utunk(pecsételőhely!!!), mely napjainkban csárdaként működik. Az MTSZ dobozkája a teraszhelyiség egyik oszlopára van erősitve, igy a pecsételés nincs nyitvatartási időhöz kötve. Rövidke forgalmi szünetet kivárva kelünk át a nagyon forgalmas 55-ös úton, déli irányban. Egy homokos dűlőúton haladunk, tanyák sora mellett elhaladva, majd kb. 1,5 km után betérünk az erdőbe. Nagyon szép, madárdaltól zengő fenyvesen keresztül vezet utunk, ahol viszonylag gyakran pillanthatunk meg vadakat, főként dámvadat, nyulat, miközben hol közelebb, hol távolabb kerülünk az 55-ös úttól, melynek zaja igy időnként bezavar a nyugalmas erdei idillbe. Kb. 6-7 km után egy park jellegű(hangulatos pihenőkkel, információstáblákkal) erdőszakaszba érve pillantjuk meg az erdő szélén a gyönyörű Back-kápolnát. A falán elhelyezett tábla tájékoztat arról, hogy ezt a szép épületet a Back család épittette még a 1937-ben, korán elhunyt fiuk emlékére. Visszatérve a sűrűbe, a Felső-Ásotthalmi erdőn keresztül haladunk tovább és utunk kb. 13. km-ben érjük el a hatalmas, az erdőszintből kb. 12-15 méterre kiemelkedő Rúzsafát. A legenda szerint ezen a famatuzsálemen lelt menedéket üldözői elől Rózsa Sándor betyár, aki ezen a vidéken rendszeresen megfordult. A fát szigorúan védik, őrzik, környékét kamerákkal figyelik. Közelében egy hangulatos erdei pihenőhelyet is alakitottak ki, ahol a tűzgyújtás viszont szigorúan TILOS! Innen északi irányba fordulva érjük el ismét az 55-ös utat, majd át is kelünk rajta. Merőben megváltozik a táj jellege. A fenyveseket legelők, puszták, vegyes erdők váltják, ismét sok tanya mellett haladunk el, ahol folyamatos kutyaugatás kiséri utunkat. Utunk kb. 20. km-ében érjük el Ruzsa tiszta, rendezett, hangulatos települését, mely nevét az egykori betyárról kapta, miután annak közelében, a Paplógó tanyán fogták el. A Molnár Büfé kocsmájában találjuk a kéktúrabélyegző fémdobozkáját, a TV alatt felszerelve, ahol nagyon kedves a kiszolgálás, és vendégszeretőek a helyiek. Északi irányban hagyjuk el a települést, szinte azonnal egy nagyon szép, szintén vadban gazdag fenyvesben folytatva tovább utunkat. Célunk előtt néhány km-rel a fenyvest vegyes erdő, majd szántóföldek váltják, végül 27,25 km megtétele után jutunk el a szakaszunk végét jelentő kocsma-ABC-traffik kombinációnak helyet adó épületegyütteshez Ruzsa-Vágón. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Csongrád-megye"-ben.

Pocsaj - Ér-part - Laponya-halom - Cserekert - Létavértes - Borpajták - Álmosd		2018.11.20. 13:49
Szakasz hossza: 34,17 km   Időjárás: reggel hószállingózás, szitáló eső, majd borult, de száraz idő, 5°C   Szakasz jelzettsége: Létavértesig nagyon gyér jelzések(GPS erősen ajánlott!), onnan egész jól követhető nyomvonal   Szakasz jellege: nagyon szép, változatos terep, nyílt és erdős szakaszok váltják egymást, összintemelkedés 503 m!   Egyéni tapasztalatok, benyomások: Pocsajról, a falu határában lévő VIZIG kerítésére(Berettyó partján) szerelt pecsételő dobozkától indul utunk. Innen azonnal elhagyjuk a települést keleti irányban az Ér-parti töltésen haladva, panorámával balról a falura, jobbról szántókra, erdőkre rálátva. Hamarosan egy terjedelmesebb erdő mellé csatlakozik az út, majd egy aszfaltutat keresztezve pár km után egy hídon kelünk át. Innen merőben megváltozik az addig "lapos" táj. Méretes kiemelkedésekre, dombos-erdős vidékre leszünk figyelmesek. Ez már egy Tájvédelmi Körzet része, nem sokkal később pedig kaptatóba kezdünk, gyakorlatilag egy domb hágóján átkelve, jobbról-balról meredek erdős oldalakkal. Szokatlan jelenség ez Alföldön. A kaptató tetején vesszük észre, hogy tulajdonképpen egy "fennsík" tetején vagyunk, ahonnan páratlan panoráma nyílik kelet felé az Erdélyi-Szigethegység legészakibb vonulataira, északi irányban pedig a kiterjedt hajdúsági erdők felé. Gyakran botlunk legelésző őzek népes csapatába is. A "fennsíkról" lassan ereszkedni kezdünk dombok közé, melyeknek "szorosában" húzódik meg Cserekert piciny, mára már pusztulófélben lévő települése. Emberrel már alig találkozni, omladozó épületek, egy letűnt korszak utolsó hírmondói. Az egyik, még épen maradt ház kerítésére szerelve találjuk a kéktúrabélyegző dobozkáját. Innen kb. 2 km-es aszfaltút vezet minket a Pocsajt Létavértessel összekötő nem túl forgalmas útra, melyen 6 km-teszünk meg, mire elérjük Létavértes határát. Kelet felé nézve egész úton végigkísér minket az Erdélyi-Szigethegység vonulatainak impozáns látványa. A rendezett, szépen parkosított városközpontba érve a Korona presszóban őrzik a kékpecsétet(isteni capuccinót készítenek). Érdemes felkeresni a szintén a főtéren álló buszváróban működő hamburgerest, kiváló ételekkel kedveskednek a megfáradt vándoroknak. Északi irányban hagyjuk el a tormatermesztés fővárosát, miután az ugyancsak a vidékre jellemző, domboldalakba telepített szőlőültetvényeken haladunk keresztül. A szokásostól eltérően nem pincesorok, hanem ahogy a környékbeliek hívják, borpajták mellett, melyeknek egyike-másika XIX. sz.-i épület, igčnyesen felújítva, rendbe hozva. Nagyon kellemes, különleges hangulatot árasztó környék. A szőlőföldeket magunk mögött hagyva erdős területre érünk, mely nem más, mint a kiterjedt Hajdúsági TK jellegzetes homokos-erdős-dombos területének déli kapuja. Vegyes erdőkön(vörösfenyő-akác), dombokkal tarkított tisztásokon haladunk keresztül, mire elérünk az országos kék és a kék négyzet jelölések kereszteződésében található, egy fa törzsére rögzített, szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt rejtő mtsz-dobozkához. Idáig 29,5 km-t tettünk meg. Innen alkalmas kiszállási pont Álmosd települése, mely innen bő 4 km van. A túrán készült fotók megtekinzhetők a "Fényképalbum Hajdú-Bihar megyében"

Hencida-Tucskó-erdő-Kis-Körös-Bojt-Papszász-dűlő-Nagykereki-Nagyváradi út-Kismarja-Berettyó-gát-Pocsaj		2018.11.04. 10:29
Szakasz hossza: 28,9 km Időjárás: vátozóan napos-felhős, 23°C, szép őszi idő Szakasz jelzettsége: gyér jelzések, nulla db tábla, jó távcső, GPS erősen ajánlott Szakasz jellege: végig nyílt terep, legelőkkel, szántókkal, kisebb erdőfoltokkal, egykori Bocskai birtok emlékei Egyéni tapasztalatok, benyomások: Hencidáról indul utunk, ahol a piactér közelében, egy kis élelmiszerüzletben találjuk a kéktúrabélyegzőt. Kb. 1 km-es kitérővel jutunk vissza a kékre, déli irányban, a település szép református temploma mellett elhaladva. Keleti irányban hagyjuk el a falut, egy hídon kelve át a Berettyó felett, majd nemsokkal ezután le is térünk a műútról déli irányban és földúton folytatjuk tovább utunkat. Egy hangulatos tölgyes erdőfoltot követően nyugati, majd ismét déli irányban haladunk. A térképünk egy nagyobb kiterjedésű horgásztóra és pihenőre hívja fel a figyelmünket, de a tó mára már teljesen feltöltődött, a pihenőhely pedig, fából lévén, teljesen elkorhadt. Nem messze innen hangos gépekre, teherautókra figyelünk fel, melynek oka az éppen épülő Debrecent Nagyváraddal összekötő autópálya kivitelezése. Át is kelünk rajta, így értelemszerűen a jövőben nyomvonalváltozás várható az AK ezen szakaszán. A Kis-Körös vonalát elérve keleti irányba fordulunk és Bojt községig végig annak kanyargós medrét követjük, hol beszántott földön, hol térdig érő fűben. Bojtra érve, a kék gyorsan el is hagyja azt keleti irányban, de aki a Haranghy György emléktúrát is teljesíteni óhajtja, annak pecsételnie kell az aprócska településen(bolt, kocsma, stb.). Megéri egyébként tenni egy kanyart a faluban, hiszen a központban áll egy 1680-ban épült templom is. Bojtot elhagyva ismét a Kis-körös vonalát követjük, jelzés persze nem sok akad, figyelni kell nagyon. Kb. 3 km után érjük el Nagykerekit, mely már az egykori Bocskai uradalom része volt. Meg is található itt a Bocskai várkastély, melyet Bocskai István óta jópárszor újjá is építettek klasszicista stílusban. Impozáns látvány, ma múzeum működik benne, mely hétvégén sajnos nincs nyitva. Itt őrzik a kéktúrabélyegzőt is, de így csak hétköznap elérhető. Szerencsére a Nagykereki Diszkontban van egy másik bélyegző is, ez hétvégén is hozzáférhető. Keleti irányban hagyjuk el a települést, mire szemünk előtt páratlan panoráma tárul fel: a román-magyar államhatár közelsége miatt jól látható innen Nagyvárad, illetve az azt környező dombok, hegyek, települések. Néhány km után ismét keresztezzük az épülő autópályát, majd fás pusztán folytatjuk tovább utunkat. Itt kb. 150 méterre meg is közelítjük a határt, majd egy éles kanyarral ÉNY-i irányba fordulunk Kismarja felé. A települést elérve két helyen is bélyegezhetünk. Az egyik egy kocsma(hétvégén is nyitva), a másik pedig a nagyon szép kismarjai templom, ahová fogalmam sincs, hogyan lehet bejutni. A települést északi irányban elhagyva még egy nagyon szép várdombra lehetünk figyelmesek, melyen a Bocskaiak földvára is állott. Állítólag itt töltötte gyermekéveit a későbbi fejedelem, Bocskai István is. Ma már csak egy székelykapu és egy hajdú vitéz szobra díszíti azt. Felkaptatunk a Berettyó töltésére és Pocsajig már azt követjük, legelésző birkanyájak, marhacsordák mellett elhaladva. Egy hídon átkelünk ismét a Berettyón, majd innen nem messze találjuk a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegző dobozkáját egy kerítésre szerelve. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Hajdú-Bihar megyében".

Halápi csárda - Hármas-hegy - Hármashegyalja vá. - Rabauer-erdő - Létai-ér - Buzitapuszta - Fried-tag - Nyíracsád - Gánás-hegy -		2018.10.31. 19:19
Szakasz hossza: 28,3 km Időjárás: szikrázó napsütés, 22°C, meleg későősz   Szakasz jelzettsége: a Gúti-érig kiválóan követhető jelzések, azon túl katasztrofális, számtalan eltévedés lehetősége, GPS nélkül szinte lehetetlen   Szakasz jellege: nagyon szép, jellegzetes hajdúsági táj, homokos-dombos vegyes erdők(vörösfenyő, akácos), kilátópontokkal, jelentős szintkülönbségekkel, összintemelkedés: 534 m!!!   Egyéni tapasztalatok, benyomások: A Halápi-csárda romos épületétől indul utunk (pecsét az információs táblán) északi irányban, meredek emelkedővel kezdve az újabb "hullámvasutazást". Kb. 3 km és egy meredek emelkedő után pillantjuk meg a Hármashegyi kilátó fenséges, magas épületét. Érdemes felkapaszkodni a tetejébe, hiszen 360°-os körpanoráma nyílik innen a környező erdős vidékre. Tiszta időben látszódnak a romániai hegyek is keleti, illetve Debrecen városa nyugati irányban. Szinte odaragaszt minket a látvány az építmény felső kosarába, nehéz szívvel hagyjuk ott a Hármashegy csúcsát. Tovább folytatjuk a hullámvasutazást szebbnél szebb erdőszakaszokon keresztül, mígnem elérünk a Gúti-érig. Ennek túlsó oldalon aztán lényegesen "laposabbá" és egyhangúbbá válik az utunk. A jelzések is egyre gyérülnek, útbaigazító táblát pedig egyáltalán nem látni. Monoton km-ek következnek itt, különösebb látvány nélkül, egészen Nyíracsád településéig, ahol egyrészt pecsételnünk is kell a Művelődési Házban (egy irodában a pecsét), valamint feltétlen fel kell keressük egy Árpád korban épült gyönyörű templomot, áhítatosan szép belsővel, illetve a Szent Kereszt templom dombtetőn fekvő épületét és kertjét. Északi irányban hagyjuk el a települést egy ideig a műúton közlekedve, majd rátérve egy földútra. Bár erre halad tovább a kék, de mégis érdemes inkább az aszfalton maradni, mert ami ez után következik "kéktúra" címen, az nem méltó viselni ezt az országos színvonalú elnevezést. Szinte azonnal követhetetlen jelzéssel indul a szakasz, majd gyakorlatilag eltűnik az ösvény, miután az erdőgazdaság egész egyszerűen elkerítette azt a területet, ahol a nyomvonal halad. Lehet még követni egy ideig a kerítés mentét, de a végén gyakorlatilag igazi dzsungelharc közepén találjuk magunkat. Nagy nehezen visszatalálunk a kék kerítésen kívüli nyomvonalára, és már-már azt hisszük, hogy túl is vagyunk a nehezén, következik a fekete leves. Gazban, facsemeték között botorkálunk, itt-ott megpillantva nagy nehezen egy-egy véletlenül ottfelejtett jelet. Mire kiérünk a sűrűből pedig, tarvágást találunk az egykori erdő helyén. Természetesen eltüntetve így a jeleket is. Fahulladék, gépek, emberek, piszok. Lényegében ez jár annak, aki továbbra is a kék "nyomvonala" mellett dönt. Szóval teljességgel értelmetlen letérnünk a Nyíracsádot elhagyó aszfaltot. Így jutunk el végül a szakaszunk végét is jelentő Megyehatárig. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Hajdú-Bihar megyében".

Ludas-csárda - Bánki-erdő - Vekeri-tavi kemping (Kati híd) - Mézes-hegyi-tó - Bánk - Fancsika - Bodzás-víztároló - Halápi csárda		2018.10.30. 20:05
Szakasz hossza:26,12 km Időjárás: túlnyomóan felhős, kisebb záporokkal, fülledt őszi idő, 20°C   Szakasz jelzettsége: általában jól követhető jelzések, több útkereszteződésben viszont elkelne a tábla, GPS ajánlott   Szakasz jellege: nagyon szép, szinte végig dombos-erdős szakasz, rengeteg homokkal, több madárparadicsommal   Egyéni tapasztalatok, benyomások: Az egykori Ludas-csárda romjaitól indul utunk, ahonnan néhány száz métert a forgalmas aszfaltúton megtéve, déli irányban lépünk be a jellemzően homokos, dombos hajdúsági erdőbe. Azonnal emelkedéssel kezdjük meg az egész utunk alatt kitartó "hullámvasutazást". Vegyes erdőben haladunk, ahol két fő faj a vörösfenyő és az akác. A homokban felfedezhető nyomok alapján gazdag állatvilágra következtethetünk, bár az erdőség nagy kiterjedése miatt, csak ritkán van alkalmunk megpillantani őket. Kb. 6-7 km után erünk el a forgalmas, Debrecent Hosszúpályival összekötő aszfaltúthoz, ahonnan mintegy 4-500 métert kitérést kell tegyünk a Vekeri-tavi kemping kapun belüli portájának faláig, ahol a kéktúrabélyegző dobozkája rögzítve van. Szezonon kívül érkezve sajnos előfordulhat, hogy zárva találjuk azt. Visszatérve a kékre, továbbhaladunk a Mézes-hegyi-tó irányába, ahol nagyon szépen kiépített pihenőhelyeken csodálhatjuk meg az erősen elnádasodott állóvíz rendkívül gazdag madárvilágát. A horgásztó egyébként Debrecen egyik legkedveltebb pecás helye. Innen kb. 3 km-t megtéve érkezünk meg Bánkra, ahol először egy lovasiskolát pillantunk meg, majd keresztezzük a rendkívül forgalmas Debrecent Létavértessel összekötő műutat, ahonnan érdemes letérni a kékről nyugati irányban, hogy megtekinthessük az aprócska, de nagyon szépen, családbarát módon kiépített Arborétumot, illetve tájházat. Egyébként itt találjuk a két darab kéktúrabélyegző egyikét is. Innen vissza is tudunk térni, északi irányban a kékre, mely Fancsika felé vezet tovább minket. Több egykori víztározó is található itt, melyek már inkább a madarak paradicsoma, miután erősen elnádasodva, feltöltődve, vissza vette a természet magának azt, amit emberi kezek munkája próbált elhódítani tőle. Számtalan kócsagra, gémre, récére lehetünk figyelmesek, elüldögélve partjaikon. Az első víztározótól a másodikig közlekedve egy kereszteződésnél hirtelen eltűnik a kék ösvénye, csak erősen elvadult, embermagasságú növényzetet találunk a helyén. Érdemes innen balra kitérve, kb. 50 méter távolságban rátérni egy műútra, mely a kék nyomvonalával párhuzamosan halad. Pár száz méter után ismét visszatérhetünk a jelzett útra. Ismét dombok, erdők, feltöltődött víztározók sora mellett haladunk el, amikor arra leszünk figyelmesek, hogy egyre komolyabb szintkülönbséggel hullámvasutazunk, míg végre keresztezve egy vasútvonalat kiérünk a Debrecent Vámospérccsel összekötő aszfaltútra, ahonnan pár száz méter múlva megtaláljuk a Halápi-csárda romjait, illetve egy információs táblára szerelve a szakaszunk lezárására szolgáló bélyegző dobozkáját. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum Hajdú-Bihar-megyében".

Szatymaz-5.sz főút-Sándorfalva-Vöröscsárdai erdő-Dóci elágazás-Hantházi erdő-Pusztaszeri erdő-Ópusztaszer-Mindszent		2018.10.19. 20:37
Szakasz hossza:35,36 km Időjárás: 21°C, napsütés, gomolyfelhő, futózápor   Szakasz jelzettsége: nagyon jól követhető jelzések   Szakasz jellege: nagyon szép, nyílt és erdős szakaszok váltják egymást, Ópusztaszeri Történelmi Emlékpark, Tisza-átkelés   Egyéni tapasztalatok, benyomások: Szatymaz vasútállomásáról(pecsételőhely!!!) indul utunk, ahonnan keleti irányban hagyjuk el a települést egy nagyon forgalmas aszfaltúton, melyen egészen Sándorfalváig rajta is maradunk. Alkalmas időben érkezve(ősz, vagy koratavasz) érdemes tekintetünket a magasba szegezni, főleg a reggeli, illetve a koresti órákban, ugyanis a Szegedi Fehér-tó közelsége miatt látványos madárvonulásban is részünk lehet(darvak, vadludak, stb...) A monoton km-ek után érkezünk meg a hangulatos kis településre, mely ismét pecsételőhely. Sajnos szerencsétlen a helyszínválasztás a bélyegző elérhetőségét illetően, miután az 12:00-22:00-ig tart nyitva. Természetesen bárhol máshol is pecsételhetünk céges bélyegzővel, amin szerepel a település neve. Sándorfalván mindenképp érdemes megtekinteni a település központjában található parkot, közepén egy templommal, valamint nem messze innen a Palavicini-kastély szépen felújított épületét. Északi irányban hagyjuk el Sándorfalvát, miután egy nagyon hangulatos, dimbes-dombos erdőbe érünk. Túlsó végén található egy nagyon szépen kialakított, igényesen fölszerelt, zárt strand a Nádas-tó partján. Keleti irányban haladunk tovább, átkelve egy forgalmas főúton, ismét betérve egy nagyobb kiterjedésű erdőbe, ahol órákon keresztül vezet tovább utunk, időnként egy-egy őz neszezésére is felfigyelhetünk. Helyenként érdemes kitérőt tenni az erdő keleti széle felé, hiszen lenyűgöző panoráma nyílik hatalmas pusztaságok és a távolban feltűnő Tiszamenti ártéri erdők felé. Idilli itt a nyugalom. A Dóci elágazásnál kénytelenek vagyunk aszfaltúton folytatni utunkat, miközben gyakran autók, kamionok dübörögnek el mellettünk. Néhány km után aztán ismét betérünk az erdőbe, ahol turistaösvény helyett kezdetben inkább egy vadcsapáson halad tovább a kék, derékig érő aljnövényzetben. Egy aszfaltútra kiérve innen már nem messze találjuk az Ópusztaszeri Történelmi Emlékparkot, mely kihagyhatatlan látványosság. Legalább egy napot érdemes rászánni. A hely egyben pecsételőpont is, bár a bélyegző helyét ezúttal elég szerencsétlen helyre szerelték. A park egyik hátsó személyzeti bejárója melletti porta fülkéjében található. Nem könnyű a hozzáférés. Innen már hosszú egyenes vezet minket, hangulatos fasorok, ártéri erdő részletek mellett a Tisza töltéséig, ahonnan nemsokára el is érjük a mindszenti révet a komppal, melynek segítségével át is kelünk a széles folyón. A komp ládájában található a kéktúrabélyegző. A partot elhagyva még bő 2 km-t kell megtegyünk a szakasz lezárására szolgáló pecsét dobozkájáig, mely a város vasútállomásának várótermében található. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Csongrád-megye)-ben".

Bódvaszilas - Szabó-pallag erdészház - Szádvár		2018.10.09. 10:34
Szakasz hossza: 12 km   Időjárás: ragyogó napsütés, 20°C, szép őszi idő   Szakasz jelzettsége: nagyon jól követhető jelzések   Szakasz jellege: nagyon szép, hegyvidéki szakasz, sok látnivalóval, panorámákkal   Egyéni tapasztalatok, benyomások: Bódvaszilasról indul utunk, a vasútállomáson találjuk a kéktúra pecsétet. Nem messze innen, egy kisutcán keresztül el is hagyjuk a kis Bódva menti települést ÉNy-i irányban. Innen egyből meredek kapaszkodóval térünk be a nagyon szép, karr-jelenséggel tarkított erdőbe. Nemsokára elérjük a Meteor-barlang hangulatos víznyelőjét és lezárt bejáratát, miután nem látogatható. Tovább kapaszkodva felfelé félúton egy nagyon szép nyíladékhoz érünk, ahonnan pazar panoráma nyílik a Bódva-völgyére, illetve a Szalonnai-hegység távoli vonulataira. Tovább kapaszkodva a hegyoldalban elérjük a Szabó-Pallag erdészház nagyon hangulatos kicsiny tisztását esőbeállóval, padokkal, asztalokkal. Maga az erdészház elég romos állapotban van, és sajnos kuka sincs a környéken. A kéktúrabélyegző az esőbeálló egyik gerendájára van szerelve. Innen gyakorlatilag a hegygerincen haladunk tovább hosszú, viszonylag eseménytelen km-eken keresztül, majd a Bába-völgytől egyre változatosabbá válik a környék. Egy víznyelő-barlang és a Borz-forrás mellett elhaladva érdemes letérni a kékről, amennyiben szándékunkban áll meglátogatni az egykor hatalmas Szádvár romjait és a csúcsáról megcsodálható panorámát, érdemes!! A piros L betűt követjük tovább meredek kaptatón emelkedve, míg egyszer csak szemünk elé tűnik az alsóvár hatalmas fala. Innen egy 45°-os szögben emelkedő kaptatón keresztül tudunk felmászni vár és a várhegy tetejére a legrövidebb úton. A piros L egyébként egy hosszabb úton, szerpentinen vezet fel ugyanoda. A hegytetőre felérve érdemes annak nyugati pereméhez kikapaszkodni, ahonnan a legátfogóbb, lélegzetelállító  panoráma nyílik a Bódva völgyére és a szemközti Szalonnai-hegységre. Tiszta időben még a Bükk-hegység vonulatai is látszódnak. A várhegy alatti Szalamandra ház és Szögliget település alkalmas kiszállási pont szakaszunk befejezéséhez. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum BAZ-megyében".

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk