Időjárás: fülledt nyári idő, 31°C

 

Szakasz jelzettsége: nehezen követhető, hiányos jelzések, irányjelző táblák szinte teljes hiánya, GPS erősen ajánlott

 

Szakasz jellege: erdős, homokbuckás, végén nyílt aszfaltmenettel, Nyírbátor környékén ritka szép reneszánsz és középkori műemlékekkel, monoton szakasz, kevés látnivalóval, 1176 m-es összintemelkedéssel

 

Egyéni tapasztalatok, benyomások: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határától a Nyíracsádot Nyírlugossal összekötő aszfaltútról indul utunk, ahonnan azonnal be is térünk egy hangulatos vegyeserdőbe, annak erdészeti földútját követve. Vadvirágos mezők, homokbuckák és vegyeserdők váltogatják egymást újra és újra, nem sok változatosságot mutatva. A monotonitást csak Nyírlugos rendezett, szép települése töri meg, ahol az óvoda előtti infótáblára szerelve találjuk a kéktúrabélyegző dobozkáját, innen ismét az előbbihez hasonló terepen folytatjuk utunkat. Néhány km-rel Istvántanya előtt érdemes letérni pár 100 méter erejéig a kék háromszög jelzésen, mely az Alföld legmagasabb pontját(Hoportyó:184m) jelző oszlophoz vezet. Panorámát ne várjunk, zárt erdőség veszi körbe e nevezetes pontot. Visszatérve a kékre hamarosan elérkezünk Istvántanya aprócska településére, ahol a kocsmában találjuk a kéktúrabélyegzőt. Innen kb. 2 km-t haladva érjük el Nyírbogát déli peremét, mely alkalmas kiszállási pontnak is, hiszen forgalmas vasúti- és busz közlekedésivonalon fekszik, a közelben pedig több szálláslehetőség is van. Továbbfolytatjuk utunkat a korábbiakhoz még mindig hasonló, monoton terepen, majd újabb 12 km-t megtéve érkezünk meg a Báthoryak egykori birtokain elterülő szép városba, Nyírbátorba. Igazi felüdülést jelent a monton 35 km után a nyüzsgő, szépen kiépített belváros, ahonnan könnyen elérhetőek a város páratlanul szép és kor- valamint művészettörténetileg értékes látnivalói. Elsőként a Minorita templom és rendház tiszteletet parancsoló méretekkel rendelkező épületegyüttesét érjük el, ahol egy tárlat is látogatható a Báthoryak korából gyűjtött anyagot bemutatva. Egyébként ennek pénztárában találjuk a kéktúrabélyegzőt is. Nem messze innen található az ugyancsak ámulatba ejtő méretekkel rendelkező református templom, melyet a Báthoryak építtettek a győztes kenyérmezei ütközet emlékére 1480-ban. Mellette országunk legréggebi, az 1200-as években épült harangtornyát találjuk, mely fából épült és napjainkban kilátóként működik, szabadon látogatható. Egy-két percnyire innen pedig a Báthoryak egykori, páratlanul szép várkastélya is megtekinthető, benne múzeum is működik. A látnivalóktól alaposan feltöltődve vágunk neki a hátra lévő kb. 20km-nek, mely egyből egy nem várt akadállyal indul Nyírbátor határában. A kék nyílegyenesen vezetne tovább északi irányban, csakhogy időközben egy hatalmas területen terpeszkedő ipari létesítmény kezdte meg működését a közelmúltban, melynek köszönhetően kb. 1km-t kell kerülni az azóta felállított kerítés mentén. Néhány km-es földutat követően, a korábbiakhoz képest megváltoznak a terepviszonyok, innen már aszfalton haladunk tovább, Nyírderzsen is átkelve, ahol ismét egy nem mindennapi látnivaló vár ránk, a falu görögkatolikus temploma, melynek hátsó épületrésze a XII. századból való. A település kocsmájában találjuk a kéktúrabélyegzőt. Innen már teljesen eseménytelen úton haladunk tovább Kántorjánosi erősen pusztulófélben lévő települése felé, majd azon (teljesen értelmetlenül) áthaladva keresztezzük az M3-as autópálya széles aszfaltcsíkját egy felüljárón keresztül és kissé elcsigázva, kimerülve tesszük meg hosszú és monoton szakaszunk utolsó 4-5 km-ét, a Vajai tározó mellé épült hangulatos üdülőépületek mellett is elhaladva, majd végül megérkezve Vaja településére, ahol a főutcán egy aprócska élelmiszerboltban őrzik a szakaszunk lezárására szolgáló kéktúrabélyegzőt. Érdemes innen még egy 1 km-es kitérőt tenni a faluközpontba, ahol a szépen felújított vajai reneszánsz várkastély tekinthető meg, benne a Vay Ádám múzeummal. A túrán készült fotók megtekinthetők a "Fényképalbum(Szabolcs-Sz-M-megye)"-ben.